andai
 
Semmitmondok

Van egy nyöget, aforizmaféle. Meglehetősen ismert aranyköpés, ám szerzője bizonytalan: tulajdonítják G.B. Shawnak, Oscar Wildenak, Karinthynak. Bármelyiküké lehet, a mondat mindet jellemezheti, hiszen kellően szellemes és hm, öntudatos, magabiztos (hogy ne mondjam: nagyképű): „Ha valami kedvemre valót akarok olvasni, írok magamnak egyet.” E blogban ehhez tartom magam. Nem akarok világmegváltani, semmiségekről írnék, mert:
 
Imádok a semmiről beszélgetni. Ez az egyetlen téma, amit kicsit ismerek.
                                                                                       Oscar Wilde (állítólag)
 
Ami mármost a stílt illeti:
 
Vagy a stílus, vagy a trümó!
Zágon ─ Nóti: Hyppolit, a lakáj (ez viszont tuti)



Semmitmondó kérdések 2013. július 03. szerda, 08:00

tűnjék bár cinikus provokációnak (nem annak szánom), lelkes híveként mégis csak megkérdem alföldi róbertet:

– komolyan gondolta-e, hogy egy tehetséges, okos, művelt, liberális, zsidósággal és melegséggel vádolt-dicsért, világhírű, hozzáértő  színész-rendező-színidirektor megtarthatja színházát, igazgatói státuszát a mai magyarországon?

– ha nem  (gondolta komolyan), miért volt a küzdelem? szépen meghalni?

– ha igen (komolyan gondolta), vajon van-e kellő realitásérzéke?

– ha igen, ha nem: tagadható-e, hogy ez a gyalázat (mármint az igazgatóváltás ilyen módon, ilyen formában, ilyen körülmények között) jelentős reklám-promóció-marketing a benne résztevők jövőjére nézvést?

***

nagyon kérem, jelentkezzenek itt alant, kommentekben, azok, akik
– kaptak számlát fogorvosuktól a (z esetleg többszázezer forintos) kezelés után;
– tudják: indult-e eljárás számlaadás elmulasztása miatt bármely fogorvos ellen;
– tudják, hogyan, miként adóznak a fogorvosok.
előre is köszönöm a válaszokat.

***

 „Ma nyílnak dohányboltok - meglátjuk, mennyinek sikerül”^- írta főcímként a népszabó. de az isten és az egyszerű matematika szerelmére:

– miként lehet kételkedni ezek sikerében? hiszen csak ötezren vannak a korábbi több tízezer, cigarettát árusító hellyel szemben! a megszűntek helyett a vásárlók csak a nemzeti trafikokba mehetnek, egekig tornázva azok bevételét!!! 

***

részlet egy levelezésből  (a másik fél gyerekkori barátom, aki  rendületlenül bízik, hisz a jelenlegi szörnyűség közeles leváltásában):

ivánkám, eloszlatnék néhány félreértést:

1.       én lennék a legboldogabb, ha rossz jósnak bizonyulnék, mert

2.       ezt a kurzust szívből rühellem, hiszen

3.       nem csupán egy jobb sorsra érdemes (érdemes? ez vitatható) népet vágott haza, menthetetlenül, de

4.       tyúkszaros kis magamat is.

a korábbi önjellemzésemből kimaradt a legfontosabb:

              azért vagyok csak cinikus, pesszimista, depis, mert realista vagyok,  s mint ilyen

              meglehetősen ismerem a közállapotainkat és végtelenül buta, mert tahó népünket.

    –        e kettőbe olyan mélyen eresztette (amúgy a saját szempontjukból hihetetlenül okosan) gyökereit ez a banda, hogy onnan, úgy vélem, évekig kirobbanthatatlanok, hiszen

    –        az (ő szempontjukból zseniálisan)  átalakított alkotmány, a törvények sem,

    –        a választók birkasága, bunkósága sem, no meg

     –        a végtelenül ostobán, korszerűtlenül, széttagoltan működő, múltba révedőn vagy már-már anarchikusan gondolkodó, értelmes vezető nélküli jelenlegi ellenzék olyannyira alkalmatlan leváltásukra, hogy az már nevetséges.

amúgy pedig sajna minden jóslatom bejött eddig. pl. az alábbi textet, mint látható, 2010 április 10.-én írtam. a választások napján:

http://www.andai.hu/tartalom/ezt-kapd-be-ezt-kapd-ki/2126-szoernyek-evadja.html

ne hagyjuk itt most abba ezt a köldökvakarást a választások utánig?

***

mannheim, detschland. ajánlott levél érkezik a barátomnak a helyi önkormányzat-tanácstól. a boríték, a feladó, a postai billog láttán gyomrom-lábam remegni kezd. barátom nem érti, mindenesetre, nyugtatólag  leültet, kapok egy snapszot is. a borítékban a hely közlekedési vállalat arról értesíti a cimbit, név szerint, hogy az a villamos, amelyre neki vonalbérlete van, annál a megállónál ahova-ahonnan haverom indulni-érkezni szokott, a közeli jövőben (2 hónap múlva, de addig még újból írnak) 1 1/2, azaz másfél perccel később érkezik-indul. megváltozott a menetrend. másfél percet ne má’ elvesztegessen a villamosozó. itt ugyanis a villamosok (is) menetrend szerint és pontosan járnak. minekutána nem az a kérdés, hogy a bpesti közlekedés mikor jut el idáig? és a bkv adminisztrációja? a válasz adekvát: soha. inkább az a hökkenet tárgya: meddig fogunk beszarni, infarktusközeli állapotba kerülni mi, büszke szittyák, egy még ki sem bontott hivatalos levél láttán? mikor  érjük meg, hogy az a levél nem csak baszogat minket (felszólítás, végzés, fizetendők, utasítás, stb.)?  a választ ld. fentebb.
 


 

 

 


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 
Csak egy vers, csak egy sor 2013. június 28. péntek, 21:04

Márai  Halotti Beszéde Tarlós Istvánnak:
„Össze tudod még rakni a Margitszigetet?”


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 
Múlt és jelen 2013. február 20. szerda, 15:00

Ez itt alant kb. másodközlés, rég lejárt ugye, de hát most nem jut új az eszembe. Valamikor azt kérdeztem:

Merre jár Stolmárgé?

-    Hámori Csaba?
-    Való Világ?

-    Kovács Jenő?
-    Hát a szomszédban van egy ilyen nevű.


A helyes válaszokhoz még az került legközelebb, aki szerint mindketten valahol a rendszerváltás körül sertepertéltek. E feleletet azonban valószínűleg a kérdések halmazának elemzéséből okoskodta ki a huszonegy éves hölgy, egyike Kérdező alanyainak.


Kérdező, a hivatásos kíváncsi, csak úgy, kisujjból, saját kútfejéből szippantva, minden tudományos alap nélkül összeállított vagy harmincöt kérdést, ezt kinyomtatta hetven példányban, majd’ felgyulladt az öreg HP. Az ívek felét kiosztotta egy felsőfokú média-kommunikáció-marketing-újságíró tanintézményben, a hallgatók átlagéletkora 22 év. Egy másik stósz jeles informatikai cég alkalmazottaihoz került: többnyire 30-40 köztiek, mindenki diplomás, 62%-ékuknak kettő is van ilyesmiből, nyelvvizsgából dettó. Megkérdezett a Kérdező - hasonlóan tudománytalanul - plázacicát, kertészmérnököt, fűtésszerelőt, kézilabdaedzőt, köz- és magántisztviselőket, inszeminátort, könyvtárost, magánhekust, pedagógusokat óvónőtől egyetemi oktatóig, szépszámú nyugdíjast, könyvelőt, ügyvédet – valamennyi ismerős. A médiásoktól sokat nem remélt, egykor tanított, sőt: főnökölt, majd faképnél hagyott hasonlókat. Akik koruk, feltételezett műveltségük okán a legtöbb jó választ adhatták volna, vagyis az informatikusok: betliztek; messze a legjobb a nyolcvankét éves, egykori óvodai szakácsnő volt, éppen tizenöt esztendeje nyugdíjban.


Hát a Potyka bácsi, ugyan él-e még?


Körkörös védelem? A sportorientáltságúak kosárlabda- vagy labdarúgó-, esetleg jéghoki-formációra gondoltak. Taxisblokád? A sokat utazók valamely Ferihegyi droszt-csatára asszociáltak.
 
Fekete György?


Egyáltalán, ki az a Fekete György, kérdeztem akkor.  Egy buzgó bulvárolvasó vágta: - A Sunyovszky Szilvia férje. Ha már művészberkek:
-    Ki a Für?
-    Hát az Anikó!
-    Ő hosszú ű.
-    Akkor nem tudom.
Usztics akkor még Mátyás volt, csak később lett Magor.

Mit kavar ma a jónevű Zacsek?


Az MDF piacokat, úgy tűnik, Anettka használja majd médiakampányaiban. Roszik? Valami ragozás lehet, ikes: roszom, roszol, roszik.


  Dabas-Sári?

-    Onnan ingázom.
-    És?
-    Mit és?
-    Hát az iskolák, a gyerekek…
-    Nőtlen vagyok.
-    Mióta él ott?
-    Ott születtem.
-    Hány éves?
-    Negyvenegy.

Dénes János állandó eposzi jelzője?


Halottakról vagy jót, vagy semmit. Inkább semmit. Mi lett a Frici kópiáival? Hol bolyong a vállalkozó szellem? És a különböző forgatókönyvekért kifizetett milliók?
 
Miben utazik most Palotás János?


Slágfertig megannyi megszólalása; gründolt cégbirodalmat és pártot – hová lett? Rémlett valakinek (banktisztviselőnek, naná), mintha a Postabank lebontásánál kavart volna legutóbb valamit, per vagy mi az isten:
- Leginkább az érdekel, hogy a fenébe tudott annyira lefogyni.

Mit csinál Petrasovics Anna?


Min vitázott Pető meg Kónya? És hogyan? Kérdező birtokában egy zöld névjegy, országgyűlési képviselőé, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság tagjáé, a magyar-japán baráti tagozat elnökéé – Horváth Béla minden címe, telefonszáma is szépen oda van nyomtatva. A jeles közönségszervezőről nem hallani, a magyar-japán viszony mindazonáltal barátinak mondható, a közös határ egyelőre távoli.

 Demokratikus Charta?


Surányi bankelnök lemondatása? Morvai, az állandóan, még a parlamentben is stukkert hordó kazánkovács eltűnt, Barguzinban talán, mint az ott keresett Petőfi?

Gerbovits Jenő? Józsa Fábián? Szabó Tamás?

Morvai (keresztneve: államtitkár), Pálos (keresztneve: államtitkár)? Nincs válaszoló, aki tudna az egykori kormánytagokról, pedig Szabó privatizált is, az ős-hőskorban, minden meggazdagodások forrásánál. Mint hallani, némelyek az akkori kormányból büszkén vélik: ha másként nem, a történelemkönyvekből emlékezni kell majd rájuk, hiszen ők az első független magyar kormány tagjai. Kezdjük ott, hogy nem az első (az Batthyányé volt, 1848-ban; a második: Andrássy, kelt 1867; de tán még a Tildy-féle 1945-ös kabinet is előd, benne Antall Józseffel, az elsővel). Folytassuk azzal, hogy ugyan, ki volt Esterházy Pál herceg (Batthyány kormányában a király személye körüli miniszter), vagy Mikó Imre gróf (Andrássy közmunka- és közlekedésügyi minisztere)?

Pősze Jolly Joker Lajos?

 Mintha azon első években, úgy kilencven táján folyamatosan kattogott volna a Szerencsekerék. Pszichológus, szociológus kellene, aki megmagyarázza, e játékra miért emlékeztek olyan sokan a megkérdezettek közül, és miért éppen erre emlékeztek?

Végvári őrnagy és az iratmegsemmisítés?


Semmi. Nincs Végvári őrnagy. Nincsenek főtisztek: Horváth tábornok, Pallagi Ferenc (azaz belőle van egy, sajtómunkás, hajaj). Itt halbiológusból lapkiadó lett, orgonistából hanglemezguru; Horti eltűnt, Ella muzsikál-e még?

Ó, Raffay Ernő?


A kérdezettek csak néznek: autókerék-csavar-lopás-merénylet? Trianon emlékmű a Szabadság téren? Senki semmit nem tud a „hordót a szónoknak!” ügyről. Meghogy: hé, miszter! Hol a muszter-maszter?


Schamschula-Potyemkin, az ökörsütő?


Kérdező könyvespolcán Maczó Ágnes: Isten, haza, Torgyán-család. Pozsgay Imre: 1989. Marosán György: Fel kellett állnom. Forró-Havas: A láger. Ságvári Ágnes: Mert nem hallgathatok – és más, korabeli írások tucatjai, azidőtájt még elviselhető áron kaphatók. Más bennfentesek újabb könyveit olvasgatva leginkább az derül ki: nem csupán annyira verték át az országot, mint azt akkor ki-ki vélhette, de totálisan átcsesztek istent, hazát, családot.


Törpe Luciferek?


Kérdező nem ütközik meg a visszhangtalanságon, nagyjából erre számított. Aki gyerek volt 15 éve, ezen jogán kap fölmentést, aki meg korosabb, még kevésbé elitélendő: miért emlékezne arra, amiből akkor kirekesztették? Azokra, akik kirekesztették?
-    Fogalmunk sincs erről, ezekről, na és?
És nevetnek. Valaki divatjamúlt valaha kb. azt mondta: az emberiség nevetve búcsúzik a múltjától.

Király B. Izabella hímez-e még?


Született három zseniális terminus technikus: Hóbagoly (Megyesi Gusztáv leleménye), megélhetési politikus (Csapody Miklós meghatározása), sajtómunkások (copyright by Kovács Zoltán). Ezt az egyet, ezt a legutóbbit hallotta már néhány leendő sajtómunkás ott az egyetemen. Néhány éve mértékadó(?) újságban azt lehetett olvasni: a nép nagyon szerette Boross Pétert (aki derék magyar gyerekeket kívánt a médiába, ugyanőket, egészséges frizurával Göncz fogadására). Olyannyira nagyon szerette, hogy bölcsességéért, államférfiúi kvalitásaiért a népmesei Hóbagoly nevet adományozta neki, spontán. Amúgy Csapody, nagy valószínűséggel, nem politikusi, közéleti tevékenységéről marad – ha marad - ismert, hanem fentebb említett bonmot-járól.

És a Zétényi-Takács?


Leánykori nevükön: törvény? Honnan jött, hova ment Murányi László, a jeles lökdöső? Balaskó Jenő, úgy is, mint Agyas Bubu? Mit igazgathat ma Ablonczy László? Lengyel László följelentése miniszterelnök által? Ribánszky Róbert, Antoniewicz Roland összejárnak még? Ki hallott róluk? Na, komcsi költő, ez a békévé oldó emlékezés?

Hova lett Babiczky Klára?


(no, nem mintha oly' nagyon hiányozna) A kérdezettek legszívesebben Mátyás király korában éltek volna, habár… Az életvitel, -mód nem éppen komfortos, mégis inkább a kiegyezés utáni évtizedek, merthogy akkor volt fellendülés, építés, fejlődés. És igen, kétségtelen, az ország akkor iramodott Európa nyomába: világváros alakult, Budapest ma is abból él - az elmúlt tizenöt évben kapott egy puncstorta Nemzeti Színházat. Akkor percek alatt országos vasúthálózat épült – azt a kurva M0-t mikor lehetne már befejezni? Mindezen csodatettek felidézésekor ki emlékezne a (XIX.-XX.) századfordulós itatásos-csendőrös-veréses választásokra, panamának nevezett korrupciókra, krachá változó deficitre? Ezek jelenkori megfelelőire?

Merre jár Stolmár G. Ilona?


Kalasnyikov-affér a miniszterelnök groteszkszakállú rokonának magyarázataival? Határunktól 50 kilométerre népirtás, amiből nekünk ez a szánalmas (hm, hogyan fogalmazható finoman) önellentmondás jött le, és igazolt tények hiányában ma is csak vélelmezhető: a fegyverbuli miatt akár ránk szakadhatott volna a Balkán.

Leszarva. Joggal, okkal. Itt ma már névtelen egyetemisták minősítik, osztályozzák, sorolják a megfelelő származású, qrnivaló csajokat.  



 


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 
2012. 40. – Svejk és EU 2012. november 03. szombat, 10:18

A Svejk nékem „bibliám”. Majd’ mindenre találok benne példabeszédet, évtizedek óta. Most ezt:

„És ha történt valami az ezredben, mindig akadt a mansaftból egy jótét lélek, aki megírta az újságnak, ilyen címmel: "Embertelen bánásmód a hadseregben." És még ez se volt elég. Írtak a képviselőknek Bécsbe, hogy lépjenek közbe az érdekünkben, és ezek egymás után kezdtek interpellálni, hogy a mi Herr óbersztünk egy állat, és ilyeneket. Valami miniszter bizottságot is küldött hozzánk, hogy vizsgálja ezt ki, és egy hlubokái fiú, a Franta Henčlů azután két évet kapott, mert ő volt az, aki a képviselőkhöz fordult Bécsbe egy pofon miatt, amit a gyakorlótéren kapott az óberszt úrtól. Aztán amikor a bizottság elment, az óberszt úr sorakozót parancsolt az egész ezrednek, és azt mondta, hogy a katona az katona, az be kell hogy fogja a pofáját és szolgáljon, és ha nem tetszik neki valami, az függelemsértés. "Azt hittétek, ti nyavalyások, hogy az a bizottság segít rajtatok?" mondta az óberszt úr, "hát kutyagumit segített. Most pedig minden század defilírozni fog itt körülöttem, és hangosan elismétli, amit mondtam." És úgy mentünk, egyik század a másik után, reksz saut, ahol az óberszt úr állt, kezet a puskaszíjhoz tartva, és odaordítottuk neki: "Azt hittük, mi nyavalyások, hogy az a bizottság segíteni fog rajtunk, hát kutyagumit segített."”

Idéztem pedig föntieket leginkább azért, mert mostanában megint erősbödött valamiféle önáltató várakozás: majd november 7. után! Nagyon leegyszerűsítve a hurráoptimisták reményeit: – Az lesz a nap, amikor az EU jól odacsördít picipociéknak! Majd megtanulja ez az egész bagázs, hogy nem lehet packázni a világgal! Úgy helyrerakják őket, hogy attól kódúnak!

(Most és itt nem akarom boncolgatni, miszerint ha valóban idecsördítenek, 10 millióan kezdhetnénk koldulni.)

Hasonló, Európában, a világban (vak)buzgón reménykedők az elmúlt években megannyiszor áltatták önmagukat meg az erre fogékonyakat. Az eredmény ösmert: "Azt hittük, mi nyavalyások, hogy az a bizottság segíteni fog rajtunk, hát kutyagumit segített."

Persze lehet citálni az idevágó „viczet”: elébb jön a teknősbékaleves, majd a rántott ponty, a reményhal meg utoljára.

Természetesen a Svejk-Biblia erre is ad eligazítást, csak folytatni kell fenti citátum olvasását:
 
„Az óberszt úr úgy nevetett, hogy a hasát fogta, amíg a defilírozásban oda nem ért a tizenegyes század. Ez csak jött, dobbantott, és amikor az óberszt úrhoz ért, semmi, egy hang se, nagy csönd. Az óberszt úr vörös lett, mint egy kakas, és visszaküldte a tizenegyes századot, hogy csinálja meg még egyszer. És a század defilíroz, és hallgat, csak a sorok egymás után pimaszul belebámulnak az óberszt úr szemébe. "Ruht!" mondja az óberszt úr, és fel-alá járkál az udvaron, lovaglópálcával veri a csizmaszárát, köpköd, és egyszerre csak elordítja magát: "Abtreten!" felül a gebéjére, és már kint is van a kapun. Mi meg vártuk, hogy mi lesz a tizenegyes századdal, de semmi. Várunk egy napot, kettőt, egy egész hetet, és még mindig semmi. Az óberszt úr meg se jelent a kaszárnyában, aminek nagyon örült az egész legénység, a sarzsik és a tisztek is. Aztán új óbersztet kaptunk, a régiről azt mesélték, hogy valami szanatóriumban van, mert saját kezűleg levelet írt a császár őfelségének, hogy a tizenegyes század fellázadt.”

Háát… Ha csak így nem…

 


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 

Semmi logikus sorrend – csak ahogy eszembe jutnak: ÁVO, ÁVH, GPU, KGB, CIA, FBI, SAS, no meg TEK – varázsos-misztikus 3 bötü
Kutyás voltam – most is bőgök, hiányuktól.
De.
Csak pl. a Facebookon NAPONTA annyi kutya- illetve gazdikeresést olvasok, hogy kezdek kihűlni. Ennyi szerencsétlen, gyönyörű, szánni való ebet látni, miközben az ember tehetetlen, hiszen nem képes mindegyiket megmenteni... ez frusztráló. Valaki nagy mondta: a tragikust csak egy hajszál választja el a komikustól. Más okos szerint: ha egy regényben-színdarabban-magánbeszélgetésben túl sok a tragédia, a közönség előbb-utóbb röhögni kezd, pl. ösztönös, reflex-szerű védekezésből – az emberi szervezet egész egyszerűen nem bír ennyi borzalmat.
Kérek mindenkit: ne félre-, hanem megértsenek.

Újabb üvegtábla vált le – péntek reggel a pécsi Tudásközpont keleti oldaláról, a legfelső szint magasságából. (baon.hu, 09.21.) Fej nagyságú törmelékek hullottak le a Markó utcai mentőállomás belső udvarára (hvg.hu, 09.21.)

És ez csak egy nap, egyetlen órája. Szegény Tompa-féle gólya:

„Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk…)

Hú vazze, csudát olvastam ám egy vadiúj, ám a régi óriásokhoz mérhető amcsi nagyregényt! Na, mondjuk terjedelmében (637 oldal), árában (négy és fél rongy, az anyja szömit!) sem semmi, de csitt, szívem! Tessék elolvasni, oszt annyi:  kb. garanciát vállalok érte, egy Michelin-kalauz, aki vagyok – minimum 4 csillagos. Ja, igen, apróság a végére, szerző + cím: Jonathan Franzen - Szabadság

Miért rühellem honfitársaim többségét? – 2. részecske. Azt mondta a vásárhelyi Jolly Joker:  – "Lázár János szerint az azeri kiadatásról hozott döntés egyetlen magyar állampolgár számára sem jelentett valós biztonsági kockázatot."
És ezt vajon a világszerte "közmegelégedésre" működő örmény maffia (szakértők szerint az egyik "leghatékonyabb" -- ilyen szervezet, bármit jelentsen ez a jelző) is tudja? Egy ilyen taknyos, aki pár hónapja van a neki kreált funkcióban, mindent beszippantott, ergo ő a jj, még a nemzetközi terrorizmushoz is ért! Atyavilág, nem kívánom, de mi lesz itt, ha egyszer nem "csak" hamis bombariadókkal borzolják az agyunkat? Ez az ország egyszerűen nincs felkészülve (mert buta, mert nem olvas, mert nincs tapasztalata  – by the way: hál' istennek) a terroristákra. Megpróbáltam beleásni magam a témába, most csak egy rezümé: a világ nyugati részén nem lett volna semmi cikizés, ha a TEKhez hasonló, ottani szervezet úgy lépett volna föl, mint a TEK a műegyetemen. A közönségéhez hasonlóan buta, hülye magyar média megint égette magát. És aki ösmer, tudja: nem vagyok egy TEK-fun.
(Egy drága barátnőm véleménye:
„Volt már éles fegyverrel lövöldözés magyar egyetemen az utóbbi években. Ha valaki betelefonál, hogy egy hallgató fürdőköpenyben ül az előadóban, elébe kirakva egy pisztoly, akkor oda kell menni. Mivel 132 hallgató ült ugyanabban a teremben, nem ketten kell odamenni, hanem nagyobb erőt kell bevetni. Ki tudhatná, hogy a bejelentő fegyvernek nézett egy kellékpisztolyt? Ez normális dolog. Az viszont, hogy egy meglehetősen egyoldalúan képzett, kvázi képzetlen fazonra bíz a király minden kulcspozíciót, csak azért, mert az (legalább is látszólag) hűséges, az nem normális. Az meg pláne nem, hogy ez a fazon nem átall kinyilatkoztatni olyan ügyekben, amelyekben a harcedzett terrorelhárító nemzetközi szervezetek se mernének határozott véleményt formálni ilyen rövid idő elteltével.”)

(folytatom ám!)

 

 


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 

Dilemma – ha személyes tapasztalatok okán minimum szélhámosnak tartok valakit, aki most egy párt/mozgalom  vezetője lesz/lett, szavazzak-e pártjára/mozgalmára, ha mégoly szimpatikusak is annak tervei, szándékai, elképzelései? Az illetővel hosszú, keserves munkakapcsolat fűzött össze. Követtem pályáját, amit sötét machinációk,  már-már machiavellisztikus árulások, átverések formáltak. Engem megannyiszor átvert, szemembe hazudott, sőt: pénzt is kicsalt csóró zsebemből. Alapból torz személyiség, akin az idő csak tovább rontott. Mi van, ha ilyenné formálja pártját/mozgalmát?  Példa volt már rá…

 A száztermes kastélyomban – igen, ott a százholdas Pagony közepén – lesz majd frissen vágott fű illatú szoba, meg zápor utáni járdaszagú, és Duna-ódőr, külön a pesti alsó rakpartról, külön a Rómairól. Nem valami illatosító működik majd, hanem valódi levegő tölti be a helyiségeket például írószerbolt-, régi könyvtár-,  havasi hütte-, különböző tenger-, egykori pesti festékbolt-, budai orgonaszaggal. Ezekben sziesztázgatnék, szunyálnék. És lenne egy istállóillatú terem, gidránoké, ahol az ebéd utáni kávét-konyakot-szivart szervírozná a személyzet nekem, echte dzsentri, aki vagyok.

 „A gazdasági növekedés akkor is növekedés, ha történetesen negatív” - jelezte egy magyar zseni. Voltak elődei. Kezdő egyéni vállalkozóként szerződtetett egy cég, hosszú távra, szerény pénzért. A szerződésben volt egy cikkely/paragrafus, szólt kb. ekként: " a szerződő (azaz én) arányosan osztozik a szerződtető eredményeiben". A szerződtető hamarost megbukott, csőd, stb. Már szinte meg is feledkeztem róluk, amikor kaptam egy telefont az egykori főnöktől. Meginvitált, van itt valami megtárgyalni való. Pénzt akartak. Tőlem. Merthogy az ő veszteségük az enyém is, fizessek. – Hogy mi vaaaan? – hápogtam. Ekkor tudtam meg, hogy a szerződésben szereplő eredmény lehet a veszteség is, mert az a negatív eredmény a szakzsargonban.  Közöltem, mit tegyenek az ánuszommal és anyuka vaginájával. – Per lesz! – dörögték. Azóta is várom.

 Némely tévés (rádiós, zsurnaliszta) nem csupán tehetségtelen – de ritka nagy sznob is. Az olimpia idején sűrűn emlegették Sir Sebastian Coe nevét, ki nem hagyva a világért sem, sőt szent áhítattal megnyomva a Sir-t. És tették ezt valahányszor egy Sir-é fölkent sportoló fölbukkant – márpedig a briteknél akadt néhány. Ezek az lihegő nyelvű mikrofonakrobaták csak azt feledték (feledték? sose tudták), hogy folyamatosan, mindennapi tevékenysége közben szőrözni valakit, az jobb helyeken (márpedig az Egyesült Királyság sok minden ellenére még jobb hely) nem illik. Proccság. A klubból az így viselkedőket maguk a klubtag sir-ek golyóznák ki a parvenű futóbolondot.  A királynő meg még elkeseredettebben fotózkodna.

Nem dohányzom, a füstszagot is utálom  már – DE! Megírtam már, ha jól emlékszem: heti 3-4 szál cigarettát elszívok egy kávé mellé – hashajtónak. A régi, kedves márkám arendszerváltás óta nem kapható itthon, nem azok a multik gyártják, amelyek átvették a hazai dohányipart, -kereskedelmet, ezért kvázi embargóval sújtották ezt a bagót. Félévente rendelek egy kartont a netről, szállítással együtt is kb. felével-harmadával olcsóbb, mint itthon. A nevét nem mondom, csak a jellegzetességeit: hosszú, vékony és barna cigarettapapír borítja – összetéveszthetetlen. E jellegzetességek rövidesen eltűnnek. Az EU kitalálta, hogy ezentúl minden bagó legyen egyenfehér, egyforma hosszú, egyforma vastagságú. Na, hát én is valami hosszút és vastagot kívánok az EU-nak. Mondhatnám: most lettem euroszkeptikus.

 Mit tett a világgal a mobiltelefon – el tetszettek-e már gondolkodni ezen? Most csak egyetlen változást említek: átalakultak a filmek. Kínosan feszengve nézzük szegény Maigret-t, amint telefontantuszt kunyizik a bisztró csaposától, közben a hrafinált bűnöző már túl van hetedhét határon. Bezzeg mondjuk valamely mai akcióhős! A legtávolabbi őserdőben vagy sivatagban előkapja a (no jó: műholdas) mobilját, odaszól az illetékesnek, oszt fél perc múlva hullik az ellen, vész a pogány.

 Miért rühellem honfitársaim többségét?1. részecske. Nemrég bejárta a magyar netet egy fotó. Rajta böhöm BMW terepjáró, amint valamely parkolóban három, mozgássérülteknek fenntartott helyt foglal el (nem Hajdú Péterről van szó, és nem is a képen látható akrobatáról).  Nosza, rögtön kitört a jogos fölháborodás. Pár ilyen után valaki csendben megjegyezte: szerint nem magyarországi a helyszín, nem magyar a kocsi. Lehurrogták, vagy éppen semmibe sem vették. Kis idő múlva valaki fölrakott egy linket, ahol fotók és videók igazolták: a felvétel Lettországban (vagy Litvániában, már nem emlékszem) készült. Hiába. Az immár nem annyira jogos fölháborodás nem csitult, sőt, jó magyar szokás szerint elébb politizálásba ment át – nyilvánvaló, hogy csak valami ballibsi/jobbos mocskos állat viselkedik így – azután már csak jelzők röpködtek: g.ci zsidó, g.ci fasiszta. Ekkor már többen berakták az említett linket – hiába. A kommentelők (és most már általánosítok, mert fenti eset cseppben a tenger: ilyen honfitársaim általam rühellett többsége) szartak a valóságra. Talán meg sem nézték a valódi képeket, videókat – ez még a jobbik eset. De a valószínűbb, hogy azok ismeretében, ám (pre)koncepciójukhoz ostobán, bután ragaszkodva, folytatták a meddő vitát? Gyalázkodást. Az ilyenekre mondta hajdani kedves barátom: – Hej, ha a nadrágomban lennének, imádnának a nők.  (folytatom!)

 

 


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 
2012. 37. - Cenzúra a Facebookon? 2012. szeptember 11. kedd, 10:13

Tour, Giro, Vuelta – pár éve csak az elsőről volt némi hallomásom: valami bicikliverseny. Mára ha  lehet, ha időm engedi elbűvölten bámulom valamennyit a tévében anélkül, hogy fogalmam lenne a szabályokról – ezerféle trikót osztanak ki, szakasz győztesnek, hegyi menőnek (az mi?) stb.; olykor őrülten és hirtelen elkezd tekerni mindenki, hogy azután pár másodperc múlva ugyancsak egyszerre visszalassítsanak, meg ilyesmik – én csak nézek mint a moziban, de a szó szoros értelmében. Valamit érzékelek a versenyből is de nekem  nem ez a lényeg. Hanem a környezet! A táj is, persze, de főleg az élet, amit ha másodpercekre is, fölvillantanak a kamerák! Egy eladdig ösmeretlen apró kastély, kisváros, falu; boltok, lakó- és irodaházak, de még gyárak is; az emberek az utcákon, kocsmateraszokon, tenisz- és golfpályákon; igen, az ottani  élet, az életforma apró jelenetei, azok, amelyeket nem említenek bédekerek, idegenvezetők; amelyeket nem is érintenek túraútvonalak, és ezért annyira izgalmas, új, érdekes számomra, mint megannyi, favorizált műemlék sosem. Vágyom e helyekre, szeretnék ott élni, már ki is néztem egy kedvemre való francia kisvárost, körötte folyó kanyararog, közepén dombocska, azon kastélyocska, ahogy kell. Már sosem jutok el oda, csak így, karosszékben utazva.  És ilyenkor nem csupán immel-ámmal kedvelem, de határozottan szeretem a televíziót.

Bőrgondozó – amikor viszont nem. Mármint amikor nem rajongom a tévét. Megáldott engem a jó szerencsém  egy csudakészülékkel, lcd, hd, meg ilyenek. Ezekből csak annyit értek, hogy például a hd-képek tűélesek. Sajnos. Ennyi ráncos, májfoltos, randánszeplős, keléses, pattanásos, ragyás, narancsbőrös, rücskös, pörsenéses, lyukacsos arcot-testet!  Mindez sztároké! Világszépe vagy eleddig annak vélt bombázóké! És ezeken a gyönyörű testeken még dolgoztak is sminkesek, maszkosok! Az „eredmény” kiábrándító, a kamera, a „képfelbontás” kegyetlen, kíméletlen – kiábrándító.

 Vomitálás – hogy még maradjak a filmeknél. Mára jószerint alig akad bármely ország, bármely műfajú mozija, amelyben valaki ne hányna. Kezdetben ez kb. diszkrét volt, hangokra korlátozódott, ám ma minden meg van mutatva, minden meg van örökítve, részletesen, vastagon: nők és férfiak okádnak pacekba. Nem vagyok egy semmi rossznak elrontója, de ez már kicsit unalmas. érezhették ezt mások, illetékes filmesek is, mert ma már szarnak is, premier plánban, vénemberek és széplányok, mi több: ez utóbbiak tamponokat cserélnek szélesvásznon (hd-ben, ugye) és használt, tartalmas óvszereket kerget a lágy tavaszi szellő. Most azért örülök kissé, hogy a szagosfilmre tett kísérletek hamvukba hóttak.

Pesszimista állat – ilyen és ennél sokkal vastagabb jelzőkkel aláztak-gyaláztak, illetve aláznak-gyaláznak kb. két éve ösmerősök és ösmeretlenek, mert óvatosan ugyan, de a valóságra, a tényekre figyelve állítottam, állítom, hogy a jelenlegi kormányzat darab ideig nem leváltható, választások révén pláne. Mostanában mintha mind gyakrabban olvasnék, hallanék hasonló értékeléseket – számosat olyanoktól, akik két éve még szanzsén leárulóztak. Ilyenkor rendszerint Berecz János halhatatlan nyögete jut eszembe: „Hej, ha az én seggem beszélni tudna…”

Szerintem - 1. Az éhségsztrájk - az "érdekérvényesítés végső fegyvere. 2. szvsz nem vezető, aktív politikusok "műfaja". 3. Az elmúlt évekekben, évtizedekben tudomásom szerint nem volt túl sikeres egyetzlen ilye demonstráció sem.

Cenzúra a Facebookon? pár napja fölraktam néhány, szerintem nem is ízléstelen aktfotót a Facebook-ra. Semmi pornó, csak régi korok világhírű színésznői, gyönyörű felsőtestei. Bárhol hozzáférhető képek, nem is beszélve a filmekről, amelyekből valók: azokat több száz millióan láthatták.

Most és itt, valami kedves(?) emberemnek nem tetszhetett (vagy nagyon is…). Följelentett a Facebooknál, ahonnan kaptam egy figyelmeztetést a FB alapszabályára, meg egy fenyegetést, miszerint ha megint ilyen aljasságra vetemedem, akkor biz’ irgum-burgum, azaz kitiltás lesz.

Hogy egy vagy több ember a XXI. században is ennyire prűd, ostoba – istenkém. Ők veszítenek. Ám és de a FB! Egy „világhatalom” ennyire kicsinyes legyen? Rugalmatlanul, korlátoltan kb. szemérem elleni bűntettnek állítson be pár szép nő szép félaktját? De hiszen ilyeneket már a görögök, a rómaiak is festettek, szobortak! No az is igaz, hogy akadtak már akkortájt is bornírt hatalmasságok, pl. némely pápa, császár előszeretettel „ivartalanított” ezeréves vagy épp korabeli zsenimesterek aktképeiről, -szobrairól eltüntették a hm, mondjuk így: másodlagos nemi jeleket.

Ááááh, a vita amúgy reménytelen. Buta, korlátolt emberek, intézmények voltak, vannak, lesznek. Véleményem róluk? Ajánlatom nekik? Azt is képen-képpel mondom el:  


No. Ha meg ezek után kitiltanak, de végleg, a Facebookról, hát nem tapsolnék.Elveszíteni annyi kedves ösmerőst meg mégannyibb kedves utálót-- kicsi öröm. Még akkor is, ha nagyon nem szolgál manapság kedvemre ez a "közösségi" oldal (erről előbb-utóbb bővebben). De: aki keres (meg)talál. Itt, az andai.hu-n.


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 


Creative Commons License



andai.hu