andai
 
Polgári történetek

„Utálok nosztalgiázni, de sajnos túl jó a memóriám.”
(Bertolt Brecht)

„Az emlékezés nem ismer könyörületet.”
(Federico Fellini)

„Aki ismerte, tudta jól: abban a régi világban nem volt olyan jó benne élni. De emlékezni mégis jó rá."
(Karinthy Ferenc a Horthy-korról)

 

A Polgár-sztorikat még a 90-es évek közepén, tehát a totális retróőrület előtt kezdtem írni, amikor túl sok minden eltűnt – eltüntettek – el akartak tüntetni gyermek- és ifjúkorunkból, az 50-es, 60-as, 70-es évekből: tárgyakat, embereket, eseményeket, színeket, ízeket, szagokat, érzéseket, érzelmeket. E történeteket barátaimnak szántam memóriaélénkítésül, meg a mindenkori ifjaknak (akiknek bizonyos fogalmakról fogalmuk sincs már) afféle útikalauzként ebbe a majdnem eltűnt országba. De ajánlom azok figyelmébe is, akik 1989-90 óta "úgy tesznek, mintha akkor születtek volna, s mindjárt negyven-ötven évesen" (ezt meg a Hofitól loptam). Ja, igen: e  bedekker kb. realista, de a sztorik kitaláltak, és bár Bovaryné én vagyok, Polgár Gyula nem – még ha némileg hasonlítunk is egymásra.



Nyasgem-post ─ kommentek és kommentjeik 2011. május 08. vasárnap, 09:10

Pár napja elköszöntem. Írásomat sokan kommentelték. Néhányra most reagálok (elnézést a késésért, nem voltam gépközelben): válaszként, udvariasságból is, meg tán árnyaltabb lesz a kép.  A megjegyzések tipizálhatók, megpróbálkozom ezzel, vagyis 1-2  vélemény mögött több komment is van.


1. csoport:

Gyurikam, ezek HÜLYEK !!!!!!!

Sommás vélemény. Én ugyan árnyalnám, de tulajdonképpen igaz.


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 
Hibáztam. Lelépek. Nyasgem! 2011. május 03. kedd, 00:02

Nemrég minden, általam elérhető fórumon és módon jeleztem, hogy április végén kötetbe gyűjtve megjelennek tárcáim, a Polgári történetek. Az erre vállalkozó kiadó most tudatta velem, hogy túl kevés megrendelés érkezett, ezért (egyelőre legalábbis) nem publikálja dolgozataimat.

Az egész ügy ─ hibáim halmaza.

Több mint bűn: hiba volt hiúnak lennem. Nem írok én olyan jól, hogy könyvre érdemes legyek.

Több mint bűn, hiba volt hallgatni azon szirénhangokra, amelyek fenti állításom ellenkezőjét bizonygatták.

Több mint bűn: hiba volt hinnem a kiadónak, amely hasonlókkal áltatott.   

Több mint bűn: hiba volt álságos dicséretekben és hitegetésekben bízva becsapnom  (mint kiderült) gyérszámú olvasóimat. Könyvet ígértem mostanra, könyv nincs. Bocsánatot kérek.

Több mint bűn: hiba volt mintegy 2500 levelet írnom, megrendelést tarhálva. Érkezett 34, ami azt jelenti: nincs elegendő olvasóm.

Több mint bűn: hiba volt évtizedeken át  hinnem: örömből és örömmel írok. Most kiderült, hogy ez az öröm (olvasók hiányában) magányos volt, a szellemi maszturbálásé. Hiba volt nem észrevennem: az írás robottá vált; idegesítő, feszült kötelesség lett. Szokott pesszimizmusom, depresszióm permanens tehetetlen dühvel keveredik mára, ez a koktél viszont öngyilkos ital. Márpedig én még egy pár évet azért élnék, a saját kedvemre, végre önzőn.

Ez a könyvhistória csak az a bizonyos utolsó csepp, amitől jó régóta érlelődő elképzelésem elszánássá változott, úgyhogy most lelépek.

Soha ne mond ugyebár, hogy soha, vagyis tán fölbukkanok valahol, valamikor. Nem mostanság, ebben a jószerint totálisan elkurvult, korrupt, dilettáns magyar sajtóban, amelyet a valóban nagyszerű, tehetséges, kivételes képességű, de tán ha 3-4 tucatnyi, valódi újságíró már csak ideig-óráig tarthat felszinen.

Azt viszont végleg és qrvára nem akarnám, ha bárki úgy vélné: én most a világot, vagy éppen azt a kevés, de kedves olvasómat akarnám "büntetni". Ennyire nagyképű azért nem vagyok. Elegem van, slussz.

Ja, igen.

Föntebbiekkel nem szeretnék önmarcang áldozatává lenni. Amit hibáztam, az az én saram. De azért mazochista sem vagyok: tükörbe nézhetnének páran mások is, önszembeköpési céllal. Pl. azok, akik megsértődtek, mert tiszteletpéldányt vártak tőlem. Tőlem, aki - megírtam! - egy kanyit sem kaptam volna. Meg azok, akik (írásban!) belehazudták a pofámba, hogy több példányt is rendeltek, holott... Meg azok, akik (bennfentesek lévén) pontosan ismerték, sőt, alakították az ügyet, mégis kétnaponta "érdeklődnek" képmutatón, geilül: mi újság?  Meg azok, akik - á, nincs értelme. 

Molnár Ferenc így zárja az Egy, kettő, három című opusát:

Titkár: (…) elnök úr igazán büszke lehet arra, hogy „így” rendelkezésére áll úgyszólván az egész emberiség!
Norrison: (…) az, amit maga az egész emberiségnek nevez, az… szégyellje magát. … Az szégyellje magát.


Molnár nagy író volt és úriember. Én, aki  nem vagyok egyik sem, csak szomorú és keserű és aljasul átvert és megalázott és csapkodó indulatú és sértett és sértő; aki most nem tudom időskori bölcsességgel, megélt íróniával szemlélni a világomat, csak dühösen, sőt, félek, hozzám méltatlan gyűlölettel - nos, én csupán az emberiség icipici halmazának intek be:

Nyasgem!
 


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 
Ez itt egy csuda!!! 2011. április 22. péntek, 15:15

- Ez itt egy CSUDA!!!

Állítja Polgár Gyula.

http://www.flickr.com/photos/mrsultan/sets/72157626149118210/show/


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 
JÖN, JÖN - MÁR ITT IS VAN! 2011. április 11. hétfő, 00:36

 − Szemétnap a Pannóniában − vágja a képre pillantva Polgár Gyula. Vagyis szemétszállítási nap, a pléhkasztnis lovaskocsikra várnak a házak elé kirakott, dugig telt, méretes háncskosarak a Pannónia (később Rajk László, utóbb esmét Pannónia) utcában, a Wallenberg (alias Phönix) utcától a Szigetig (utóbb Radnóti Miklós). Késő ősz lehet, ezt sugallja a járókelők öltözete, a kép jobb alsó sarkában a zöldséges árúja (krumpli+alma), a keramitkockás úttest párás csillogása, de meg az egészet elhomályosító köd − ami valódi szmog volt, ám ezt a kifejezést senki sem ismerte, senki sem aggódott miatta: a szénnel táplált kályhák, a „központi fűtéses” házak kazánjai barna füstöt okádtak szerte a városban.

Az év nem lőhető be pontosan, Polgár 57-re saccolja. A házakon már nincsenek golyónyomok, pedig voltak, hajaj, fölösen: ez itt kérem szépen a valahai csillagos házak környéke, amelyet viszont 56 nagyjából elkerült, erre nemigen lövöldöztek. Maszek (órás és fodrász) is működik, jelezve némi új politikai szellemet − amúgy merész a fodrász, nem tart a szembeni állami konkurenciától.

A fő cégér a patikáé, a Phönix-házbélié − gyógyszertár már akkoriban is bőven akadt a környéken: a körút túloldalán a Sziget cukrászda mellett, meg a Pozsonyin kettő is, az egyik Jászai, a másik A Park sarkán. A nevezetes (nevét az egykori építtető-tulajdonos  biztosítócég után kapta) lakóház stílusában némileg kilóg a környékre oly jellemző Bauhaus épületek közül − valaki 1937-es szocreálnak minősítette. Vele szemben kiöblösödik az utca, ide tán apró zöldet álmodott a várostervező, Polgár emlékszik is vékonyka fákra, némi fűcsomókra, látszanak is a képen − most parkoló, naná, és a felvétel üres úttestjén mára mozogni sem lehet.

Az órás utáni házban „rendelt” Polgár megannyi angoltanárának egyike. Piri néni tetőtől talpig anglomán volt, trottőr cipő, tweed kosztüm, asztalán modern angolszász szépirodalom: a néni a Harmincad utcai angol kövi könyvtárának buzgó látogatója. Néni? Ebédre hívták egyszer Anyuék, vendégnek álcázott tolmácsnak: segítsen már, váratlanul bejelentkezett az angliai Tánti valami ösmerőse, hozott egy kis csomagot, ám egy szavát sem értik. Piri néni jött, de már a kávét sem várták meg: szikra lobbant és a két vendég elsietett. Anyuék vigyorogtak, Polgárnak meg csak évekkel később esett le a tantusz − máig tartó szokása szerint.

Magyarország, Budapest nem a világ közepe. Az Újlipótváros sem Budapesté. Csak Polgár első harmincvalahány esztendejéé. 

Kép: fortepan.hu, Szent-tamási Mihály

 

 
 

 


y
 


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 
Százasok 2011. április 03. vasárnap, 00:14

Persze ilyesmi is csak Polgár Gyulával történhet: levelet talál  a postaládájában, ám a bélyeg, a bélyegek nem a kopertán vannak, hanem benne. Mármint a borítékban. Három bélyeg.  Kiss Manyi az egyiken, Básti Lajos a másikon, Rodolfó a harmadikon. Emlékül: idén lennének 100 évesek.

− A Manyika, a Lala, meg a Rudi − Polgár elérzékenyül. Ez mostanában mind gyakoribb, sok a kínja-baja, meg hát öregszik, na. Személyes oka nincs a pityogásra, márminthogy nem ösmerte személyesen egyik megbélyegzettet sem, a bennfenteskedő, sznob becenevezésre  így nincs joga − csak hát, ugye, az ember a rég elhalt szeretteit becézi, tudja fene, miért.   

Neki meg ők hárman mintha kedves barátai lettek volna, akik folyvást megörvendeztették őt, akikben soha nem csalódott, akiktől annyi ajándékot, vagyis ÉLMÉNYT kapott, hogy jószerint ma is azokból él.

Brecht biztosan nem ilyen Kurázsi mamát akart volna a maga elidegenítő színházába, Manyika nem tudott „elidegeníteni”,  mégis fenomenális volt: kőkemény, kegyetlen kufár, hatalmasra magasodva kordéja tetején − az a csöpp öreg néni, aki gyakran fejkendőbe burkolózva, kezében szatyrokat, tán még ételhordót is markolva csoszogott a Kőrúton a Madách felé. Megtörtént, hogy arra járók koldusnak vélték, forintosokat nyomtak a kezébe, Manyika köszönte alássan, aztán a színházi büfében nagy elégedetten rumot rendelt a kódisgarasokból:  ez  az alakítás is bejött. Hihetetlenül hamiskásan tudott kacsintani-kacagni: nagy múlt állt mögötte, az olykor sikamlós komika- és szubrettvilág,  ld. Kardos G. remekét, az Jutalomjátékot.


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 
Tarhálok 2011. március 10. csütörtök, 00:43

Mint jeleztük, a PALLAS KIADÓnál 2011. április végén jelenik meg

Andai György könyve:

Polgári történetek


Útikalauz a félmúltba


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 
Polgári történetek - könyvben 2011. február 21. hétfő, 00:24

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nekem nagy öröm, (másnak tán nem, sőt: tarhálás) mindaz, ami alant következik.

Úgy tűnik, hogy a PALLAS KIADÓ (elegendő előrendelés esetén, ugye…) publikálná már most is nagyhírű munkámat, tehát:

JÖN! JÖN! JÖN!

Andai György:

Polgári történetek


Útikalauz a félmúltba


 Amely könyvről azt mondja a Szerző (ez sem semmi: harmadik személyben írok magamról!):

A Polgár-sztorikat még a 90-es évek közepén, tehát a totális retróőrület előtt kezdtem írni, amikor túl sok minden eltűnt – eltüntettek – el akartak tüntetni gyermek- és ifjúkorunkból, az 50-es, 60-as, 70-es évekből. A kis dolgozatok rendre megjelentek különböző médiumokban, egy hangyányi részük kötetben is (Kifújt… 2001), némi sikerük is volt, hiszen e történeteket barátaimnak szántam, meg a mindenkori ifjaknak, akiknek bizonyos fogalmakról fogalmuk sincs már. De ajánlom azok figyelmébe is, akik 1989-90 óta "úgy tesznek, mintha akkor születtek volna, s mindjárt negyven-ötven évesen" (ezt meg a Hofitól loptam). Vegyék az egészet valamiféle bédekkernek: útikalauznak egy félig-meddig eltűnt, ám létezett világ tárgyai, emberei, eseményei, helyei, helyzetei közé. Ja, igen: a sztorik kitaláltak, és bár Bovaryné én vagyok, Polgár Gyula nem – még ha némileg hasonlítunk is egymásra.

Ez a Polgár Gyula emlékszik még, hogy valaha grundok voltak luxusszállók helyén. Emlékszik kényszer nélkülien vidám május elsejékre. Ivott Rocky Cellar sört, szívott Munkás cigarettát – Parasztot csak azért nem, mert olyan (ki tudja miért?) nem volt. Megfordult utcabálokon, és nemcsak Gábor Miklóst látta, de még a kocsiját is, azt az Austint. Krétapor szállt az iskolai fekete táblákról a fekete vaskályhákra, amelyekre néha radírgumit raktak, hadd legyen irtózatos bűz. Önkiszolgálókban alumínium tálcáról, műanyag tányérról köményes sertéssültet evett + pir.burg. pár.káp: 12 forint 40 fillérért. Olcsó Könyvtárt, Világirodalom Remekeit olvasott, és a bemutató hetében látta a vadiúj magyar filmeket (Sodrásban, Szegénylegények). A stadionban százezerrel társával tombolt, mikor Iharos lealázta a világot, Öcsiék meg az angolokat, egy hetessel. Tudja, miért 70-essel kezdődnek a troli számok, és tujázott a 15-össel végig a mai lakótelepek mellett, a prérin. Volt KISZ-vezetőcske, amely rangját többnyire csajozásra használta; ellenben fogalma sem akadt arról, mi az a szamizdat, meg egyáltalán: a politika. Ám máig vágja, ki-mi volt az Almuska, a lottó tárgynyeremény, a lemezes Czeglédi, a vámárú nyilatkozat, a Füttyös Gyuri, a KST, a kottás daloskönyv, a dolláros bolt, a maszek taxi, a SZOT-beutaló, az ikertelefon, a jegyüzér, a Dongó, a stuka, a szódás ló, a kapupénz, a sztahanovista, a mozi matiné, az iskolai takarékbetét, a narancsízű fogkrém, a szesztilalom, az Autonet, az NDK grillsütő, a gyapjúkalap, a tánciskolai málnaszörp, a huligán autóstopos, az önkéntes rendőr, az 5+1, a Lehel piac, a Nemzeti Szalon, Kálmán György, a Népstadion építése, a golyóstolltöltő, a Panni fal, a lekérés, a légó, a Kék-Vörös, és a többi, és a többi.

Polgár Gyula minderről és még ezernyi másról szinte mindent tud: fölösleges tudások tudósa, aki bír lenni.

A kb. 700 oldalas, mintegy 250 korabeli fotóval illusztrált könyv ára 3900 Ft., előfizetőknek  viszont „csak” 3500 Ft lesz − hoppá! (Megnyugtatásul: ebből sem fogok meggazdagodni, merthogy egy kanyi honort nem kapok − no de a halhatatlanság!)

Amint e nagy alkalom eljövend, vagyishogy megjelenek, kb. április végén,  lesz magnum áldomás, ökörsütés, görögtűz és kéjgáz – de még minden megrendelőt értesítünk is!

Remélem, sokat kell. Mármint értesíteni. Úgyhogy jó volna, ha e levél mind nagyobb körben terjedne…

Előre is köszönöm:

Andai György

2011. február havában

(Minden kérdésre igyekszem válaszolni:

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. )



*************************************************************************************************************************************


A könyvhöz az alanti Megrendelőlap kitöltésével és elküldésével lehet hozzájutni. A Megrendelőlap elküldhető levélben (Pallas Páholy, 1054 Budapest, Alkotmány u. 15.), vagy e-mailben a Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. címre, de akár faxon is (06-1- 475-08-40)-es telefonszámra.

Érdeklődni a  06-1-311-80-27 vagy a 06-1-331-03-58 -as számokon lehet.

Átvételi lehetőségek :

Személyesen (Pallas Páholy, 1054 Budapest, Alkotmány u. 15. − Alkotmány u. és Hold u. sarok).

Gyorspostával, amelynek költsége:

átutalással a Pallas Páholy számlájára 900 Ft,

utánvéttel 1250 Ft.

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

MEGRENDELŐLAP

Alulírott ………………………………………………..,


ezúton megrendelem Andai György: Polgári történetek című könyvét…..példányban, példányonként 3500.- forintos áron. 

A könyvet illetve a  számlát a következő címre kérem:

…………………………………………………….

…………………………………………………….

Az átvétel módja:

személyes
gyorsposta átutalással (900.-)
gyorsposta utánvéttel (1250.-) *
*nem kívánt törlendő

Tudomásul veszem, hogy a kötet kb. 2011 április végén jelenik meg.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


 


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 
Barátim, mi tagadás, 2011. február 18. péntek, 16:29

Barátim, mi tagadás, megilletődtem egy hangyányit.

Az elmúlt 2-3 hétben (engem) meglepően sokan érdeklődtek: meghaltam-é, vagy kezemet görcs bántja? Azaz: netán valami titkos kór emészt, amér’ nem írok egy ideje?

Akinek halálát hírelik, az sokáig él − így a mondás, ami nem igazán kedvemre való, merthogy nincs sok ingerenciám sokáig élni.

Görcs sem bánt, legalábbis a kezemet nem, no de a lábam! Szóval az úgy van, hogy a polyneuropathia … (csitulj pofám, csitulj, ez nem ide tartozik, bár ha valakit érdekel, rengeteg mesélnivalóm voln…)

− Kuss!

Nnnnna.

Szóval azért nem írtam, mert olvastam, nem akármit ám!...

− No de most már télleg kuss!


Aki illen csúnyán beszél, az az ápolóm, akit itt, ebben  sárga házban szerkesztőnek neveznek, ami nem tudom mit jelent, bár valaha én is az voltam, de több mázsányi lóf@ért sem dumáltam volna ilyen ocsmányul, ám most már sietek, mert ezek itt leoltják a villanyt, és akkor nekem annyi, tehát a lényeg, hogy hétfőn, február  21.-én….

− Kuss, hármaska, vagy hozom a rezgetőt, a zanyja szencségit, és akkor… 
 


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 
Vadászat 2010. december 13. hétfő, 00:09

Kissrác korában Fekete Istvánt is olvasott, és együtt vadászott-horgászott druszájával, Ladó Gyula Lajossal. Később jött Hemingway, vele oroszlánra ment, meg pisztrángra, esetleg marlinra. Szilárd hite volt, hogy ezek ám a  neki való életek: a Kis-Balaton mentén egy nádkunyhóban, vagy az afrikai szavannában sátorozva, magányosan kószálva A Nagy Kétszívű Folyónál, esetleg az óceánon bukdácsolva egy lélekvesztőben.

Polgár Gyula Újlipóciából a téli berekben vagy a forró sivatagban; a szúnyogos folyóparton vagy a háborgó tengeren – na hiszen… Beszarás.

Ma már tudja, hogy ez a vonzalom a halászat-vadászat, a fegyverek iránt valami nagyon ősi, génekben hordozott férfiösztön: a családot el kell látni élelemmel és meg is védeni. Ő, aki mára hírhedten pacifistának minősíthető, képes volt órákig bambulni fönt a Várban, a Hadtörténeti Múzeumban: a „maroklőfegyverek” ifjú szakértője lett. Ott láthatott puskát is, persze csak katonaiakat: vadászfegyvert maximum képeken – „nyilvános” fegyverbolt az ötvenes években, Magyarországon? Ugye nem tetszik komolyan gondolni?


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 
Van neked fogalmad? 11. 2010. november 29. hétfő, 00:14

A címbeli kérdés nem túl magyaros-szabatos, de Polgár kedvencei közé tartozik. Úgy véli, valaha akadtak később fogalommá lett, züllött-nemesült ügyek, témák, helyzetek, emberek, tárgyak, mindenfélék, amelyeket-akiket mára még a régiek közül is sokan elfeledtek, a fiatalok meg csak néznek tőlük, mint hülyegyerek a Taigetoszon.

Éjjel-nappali. Ama Éjjel-nappalinak nevezett közért a Rákóczi út meg a Körút sarkán. Azaz éppen, hogy nem Közért,  a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt abstart más volt, mint a Csemege (részletek pl.:  http://www.andai.hu/tartalom/polgari-toertenetek/990-pestbudai-etetk.html ). Egy Közért bolt kb. úgy aránylott valamely Csemege üzlethez, mint gúlasátor a lakókocsihoz: egyik sem tökéletes hajlék, otthon, lakás – de mecsoda különbség! Némely Csemegében külön pulton francia saláta! Majonézes borsó! Tormás tekercs! Aszpikos, tormás nyelv! Polgár imádta mind, ő, a környék leggyalázatosabban evő, azaz szinte egyáltalán nem evő krapekja. De hát nem is ezért járt sem ő, sem haverjai vagy ismeretlen társai Csemegékbe: ott kérem olyan piák is voltak, hogy az hihetetlen! Martini – apuskám, Martini! A Gassmanék piáltak ilyet az Előzésben, aranyapám!


iWiW Google! Facebook! MySpace! Twitter!     Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!

 


Oldal 1 / 23