Tegnap megpróbáltam érzékeltetni, hogy SZERINTEM milyen elképesztő veszélyekkel jár a szólás- és vélemény nyilvánításra a kormány új törvényterve, miszerint (idézem esmét szegény hülye Szijjártót):

„A Btk. szigorítását javasolja a kormány az Országgyűlésnek a gyöngyöspatai és hasonló események hatására. Ennek értelmében két, illetve három évig terjedő börtönbüntetést is kaphatnának azok, akik felhatalmazás nélkül, másokban félelmet, riadalmat keltve a közrend fenntartására irányuló, vagy annak látszatát keltő tevékenységet szerveznek, illetve valamilyen közösséggel szemben fenyegető, a közösségben félelmet keltő akciókat szerveznek vagy ilyenekben részt vesznek.”

Igyekeztem egy „összesküvés-elméletet” is összekalapálni, miszerint  (VÉLEMÉNYEM szerint) „ha valaki még mindig arra lenne kíváncsi, miért alakult a helyzet így Jobbik-, Véderő-, Gárda-ügyekben; hogy miért hagyta idáig fajulni az eseményeket a kormány, most megkapta a választ. Általános kuss lesz. Rend. Mindez a nép érdekében. Törvényes alapon.”

Már ennyiért is pesszimistának lettem minősítve ─ nem először, és kb. mindig tévesen: többnyire sajnos valósággá lettek az általában ösztönös, zsigeri, néha azért tényekből táplálkozó „rémálmaim”. Amiket „jósoltam”, mindaz így-úgy bekövetkezett. Erre nem vagyok büszke, ettől nem vagyok boldog, elégedett pláne nem (ld. az amúgy árvapénztárat sikkasztó, államvagyont menekítő Kossuth apót:  „Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!" ─ ezeket Deáknak írta, és bár ma tán van, aki hasonlókat levelezne ─ na de kinek? Ez a minekünk most jutott uralkodó team nem éppen a haza bölcseinek gyűldéje).

Ahhoz azonban tegnap gyáva voltam, hogy legsötétebb képzeteimet leírjam. Hogy ugyanis SZERINTEM végső soron mire kell ez a törvény.

Az okot ma közzétette TGM:

„ (…) ezt a közjogilag megszilárdított antiliberális, antiszociális és antidemokratikus rendszert csak békés – vidám és szelíd – forradalom döntheti meg.”

Hoppá és az ám. Legmélyebb sajnálatomra, ezt én nem mertem kimondani, pedig a jelen (SZERINTEM: iszonyatos) állapotait elemezve, bizony ez a helyzet… 

Vissza tegnapi hördülésemhez: a forradalomhoz (vidám? szelíd?) tömeg kell. Mégpedig utcai. Annak minden velejárójával, pl. elszabadult, hogy finom legyek, indulatokkal. Szomorú, de így van.

Az (ismétlem) igencsak okos mai rezsim ezt is kisakkozta, mikor a föntebb ismertetett törvényt megalkotta. E jogszabállyal ugyanis elvileg eleve megakadályozható mindenféle „csoportosulás” ─ nemhogy a „forradalmi tömegeké”.

Ha meg nem jön be az elmélet, az hamar gyakorlattá váltható: a törvénnyel úgymond dacoló, „forradalmi tömegekkel” ─ azaz a kormány távozását követelő csóró kisemberekkel ─ szemben jöhet a törvényes erőszak.

Hát mégis, mit tetszettek képzelni, sok hibbantak: miért az a nagyon-nagyon sok milliárd forint a Terrorelhárító Központnak vagy minek nevezett (SZERINTEM) magánhadseregnek?

Ennek derék legényei (SZERINTEM) úgy vernek majd szét (törvényesen!) minden kis rebelliót, hogy ahhoz képest a 2006-os attakok a Pál utcai fiúk homokgolyós csatájának tűnnek majd.

Már persze annak, aki túl- és megéli.

 

    Hozzászólás - Kérem jelentkezzék be!