Pár napja elköszöntem. Írásomat sokan kommentelték. Néhányra most reagálok (elnézést a késésért, nem voltam gépközelben): válaszként, udvariasságból is, meg tán árnyaltabb lesz a kép. A megjegyzések tipizálhatók, megpróbálkozom ezzel, vagyis 1-2 vélemény mögött több komment is van.
1. csoport:
Gyurikam, ezek HÜLYEK !!!!!!!
Sommás vélemény. Én ugyan árnyalnám, de tulajdonképpen igaz.
2. csoport:
NE ADD FEL! Ha tudok valamiben segíteni, írj! Mindent megpróbálok!
Drága Gyuri, nagyon szeretnék olyasmit írni, amivel vigaszt nyújthatnék - magamnak is, merthogy nagyon vártam a könyvet -, de nem találok semmit, amivel ekkora sebet enyhíthetnék.
Nem a te sarad, egy. Tudsz írni, kettő. Ez a könyv nekem nagyon fog hiányozni, három. A tesómnak és anyámnak is, akiknek megrendeltem, meglepetésként, mivel fogékonyak a témára. A magyar könyvpiacról szinte semmi ismeretem, mert csak a sok szemét van szem előtt, négy, amivel a polcokat teleteszik. Ez a könyv nekem "emlékkönyv" lett volna, egy időszakról, amit szerettem, és rólad is, akit szeretek.
Az emberkékről, akiket említesz, egy szóban: nyasgem. És hát, fel a fejjel. Egy hét múlva már jobban leszel. Egy év múlva még jobban. Ugye?
Végtelenül sajnálom, de azért még reménykedem!
Ez egy rossz történet, nincs rajta mit szépíteni. Mikor én, nem is olyan régen írásra adtam a fejem, nagyon későn, magamban úgy döntöttem, hogy ez nekem fontos. Az életem része lett, hogy mikor írok, világot teremtek, elsősorban saját örömömre. (Nagyképűség, az az én bajom....) Szigorúan megtiltottam magamnak, hogy bármiféle megjelenés után vágyakozzak, vagy illúziót tápláljak ebbe az irányba. Mellesleg meglepődve tapasztalom, hogy hihetetlen nagy számban írnak emberek, szinte dömpingje van ennek a tevékenységnek, ami valaha mégiscsak a kiváltságosaké (tehetségeseké) volt. Szerintem, jó, hogy kiönti a fájdalmát, mérgét, azután folytassa.
Gyuri, azért ne add fel. Az a sok ember, aki kedveli írásaidat, egy kiadónak talán kevés, de a kor amelybe engeded belelátni azokat, akik nem is tudják, milyen volt valamikor az élet a 60-as években és mi Ratkó-gyerekek, hogy s miként éltünk. Tartozunk a gyerekeinknek unkáinknak azzal, hogy ők is tudják, nem minden olyan egyszerűen fehér és fekete. Remélem az írásaid még egyszer nyomtatva is megjelennek. Üdv egy 47-es volt Aradi utcai kölök.
Amit írtál megdöbbentett: én nem akarlak vigasztalni, mert ez így úgy sem megoldható. Magyarázat nincs, érthetetlenség annál inkább. Nem tudom ilyenkor mi a teendő, de bicskanyitogató. Szóval csak annyit, hogy pénzért szeretném a majdani könyvedet, mert bízom benne, hogy lesz még napfényes idő, és ha kell, szívesen küldök megrendelést, vagy bármit ami ezt elősegítheti.
szeretném barátin inteni, no de feljebb az orrokkal! :) meglepetés érte? a mai világban? ugye nem mondja/gondolja komolyan. lesz abból könyv csak nem most, hanem később. várni kell megtanulni, olyasformán mint a körzeti orvosra. és még ragozhatnám a vigasztaló okoskodásomat, de azt Ön jobban tud. mármint ragozni :)
Szia, Gyuri! Veled érzek. Remélem, York napsütése rosszkedved telét tündöklő nyárrá változtatja át, s lesznek még jó napjaid.
Sajnalom. Take it easy.
Nagyon sajnálom. Olvasom régóta a Polgár sztorit és bár sohasem ígértem a könyv megrendelését, most megteszem ha ezzel tudok valamit segíteni. Ha másban nem, legalább a lélek megnyugtatásában.
Vigaszok, segítségek, tanácsok. Jól esnek nagyon, de hát…
3. csoport
Te Gyuri, nem akarlak tovább idegesíteni, csak támadt egy olyan gondolatom (nőies és számító), hogy a jövőbeli könyved érdekében jól eltaláltad-é a hangnemet? Elismerve nagyobb tudásodat és a helyzet jobb ismeretét, mégis úgy döntöttem, hogy tudatom veled fenti gondolatomat. Fejemet behúzva, csók=
Azt hiszem, egy íróembert nem a sértettség és a harag irányít, mert, ha így ír, az már nem objektív, akkor már nem a gondolatok a legfontosabbak. Én Andai olvasójaként nem azért nem rendeltem meg a kötetet, mert nem érdekel. Hanem, mert már számít. A pénz például, azért, mert azt a kevés nyomtatott sajtót, amit ma még olvashatónak vélek, már azt is csak online. Azt hiszem, az íróember az igazságot keresi és ezt nem keveri össze a maga igazával, mert a kettő nem mindig esik egybe. Szóval, ez az írás, ez a mostani, ez így nem jó. Megbántott és bántó is. Az olvasókkal szemben is, bántó...
Kritikák. Az elsőre: igen, meglehet, rossz a hangnem. Nem sajnálom: ez és így jött ki belőlem s nem voltam-vagyok hajlandó szelídíteni. A másodikra: ld. előző mondataimat + igenis van, hogy íróembert a sértettség, a harag irányít, és nem igazán érdekli, hogy az Igazság, mint olyan (ami ráadásául szerintem nincs is), nem azonos saját kis igazával. Nem akarom magam szellemóriásokhoz hasonlítani, csupán tényként: a világirodalom, az egyetemes újságírás igencsak szegény lenne a haragból, illetve személyes, szubjektív ügyekből írt művek nélkül.
4. csoport
Az, hogy nem rendeltek előzetesen könyvet, nem azt méri, hogy "nincs rá elég vevő". Itt vagyok például én magam. A könyvedre igényt tartok, meg is vettem volna, de akkor épp nem volt rá...
Akik még tudnak olvasni napi megélhetési problémákkal küzdenek !
Ezekre, meg az előbbi komment hasonló részére: ami mármost a pénztelenséget illeti: mélységesen sajnálom, ha félreérthető voltam. Több barátom is jelezte, hogy jelen anyagi körülményei között nem tud könyvre költeni. Elkeseredetten osztoztam gondjaikban, hiszen magam is megéltem ilyesmit és eltökéltem: ha maradna a kötetből un. remittenda, nekik küldök belőle.
5. csoport
Nagyon sajnálom a dolgot, bár tökéletesen megértelek. Vigyázz magadra.
Rowling "Harry Potter"-könyvét is csak a hetedik, vagy nyolcadik kiadó kockáztatta meg. És már tök siker volt Angliában, amikor a magyar kiadók sorra visszautasították a magyar kiadás lehetőségét. Egyedül Balázs Pista, egy szegény minikiadó kockáztatta meg, mert az egyik lánya éppen Angliában volt, látta a sikert, és rábeszélte az apját, hogy próbálja meg, talán mégse bukik rajta túl sokat...
Gyuri, olvastam morc gondolatsorodat. Megértem rossz hangulatodat.
Hülyeség. Nem szabad föladni, mert jó, amit csinálsz. Én is átélem ezt sokszor. Az internet nagyon megtévesztő. Ha 100 rajongót látsz, az tíz, ha megrendelésre számítasz, akkor az egy. Én is mostanában értettem meg.
Jot rohogtem a vegen, megertelek. De mit torodsz kiadokkal, megrendelokkel? Minden konyvemet magam adtam ki. Soha senki nem adott volna ki egyet se. Aztan otbol negy bestseller lett. De ha nem lesz az, akkor is. Jozsef attila verseskotetet meg 34 se vettek meg.
Gyurikám, nem te hibáztál, ilyen a világ, Magyarország pláne. A kiadódat nem értem, mert ha vállal egy könyvet, nem állíthatja le azzal, hogy kevés a megrendelő. Te is tudod, nem a kiadói előfizetésre kell építeni, mert akkor tényleg ki lehet nyomatni 50-100 példányban digitálisan. Ha az - ugyancsak gyalázatos, de mégis... - óriási terjesztő hálózatokba bekerül, akkor már van valami kis példányszám. Persze ma minden kiadó minimum megosztja a kockázatot a szerzővel: szerezzen hozzá némi pénzt (legalább a költségek felét). És még valami. Én se rendeltem előre, úgy gondoltam: majd megveszem valahol. Tiszteletpéldányra nem gondoltam. Régen, békeévekben joggal elvártam volna, de ma nem. Én tudom a legjobban, hogy minden példány költsége a szerzőnek. Szerintem írj tovább! Fontos!
Ne add fel! Ne hagyd magad, Pitkin!
A szakmai barátok: újságírók, kiadók. Szóval: a könyv sorsa, mint írtam, csak az utolsó csepp volt. Elegem lett mazochizmusomból: nem akarok többé egész nap a laptop előtt ülni, olvasni a híreket az elmebeteg országirányítók újabb és újabb őrültségeiről, azokon a dühig fölcukkolni magamat, azután ilyen állapotban, permanens adrenalin (na jó: ideg-) rohamban írni minderről. Dolgozataimban eluralkodott a gorombaság, eltűnt az irónia, eluralkodott a tehetetlen harag. Ebbe belefáradtam. Ami mármost a könyvet illeti: a/ 2500 felkérésből 34 rendelés ─ ez azért sokkal rosszabb arány, mint a 100-ból 10. b/ magánkiadásra számos okból nem gondolhattam. Elsőbben is: egy vasam sincs… c/ sajnos ismerem a kiadói viszonyokat, pl. éppen tőled. Ezért sem gondoltam a kötet kiadására. A posztomban leírt megoldás értelmesnek, a kiadó ajánlata korrektnek tűnt. Nem jött be. d/ hol vagyok én egy Rowlingtól, Polgár Gyula meg egy Potter-kölöktől…
6. csoport
A legőszintébben sajnálom a végkifejletet, és megmondom őszintén, nem is igazán értem. Csak az én (!) legszűkebb ismeretségi körömben minimum 5 megrendelés élt. Egyszerűen NEM ÉRTEM! Nem lehet, hogy a kiadó kavart valamit?
No comment.
7. csoport
Tudod Te, barátocskám, micsoda gyönyörűség hallgatni a fű növését, figyelni, ahogy a méhecskék (azokból is egyre kevesebb röpköd manapság) beporozzák a virágokat, hallgatni a molyok neszét, amint lassan de biztosan szétrágják a fiókban rekedt kéziratokat? Tudod?... Együttérzésemet fogadd vidáman, innen küldöm a kerti homokozóból, napi időtöltéseim kedvenc helyszínéről. Ölellek, barátom.
Sajnálom, hogy nem jött össze a könyv. Abban viszont egyetértek Veled, hogy értelmesebb dolog lehet másfajta örömöket keresni, oly sok időnk már biztosan nincsen. És –azt látom – azért Kegyednek legalább annyi gyötrődést, idegeskedést okoz az írás meg a vele való foglalatosság, mint kielégülést. Legyen kicsit önzőbb. Törődjék többet saját magával.
Köszönettel tartozom mindkettőtöknek bölcs és empatikus soraitokért. Kertem, homokozóm ugyan nincs, a molyokat írtja a nejem, de azért értem ám: megpróbálok önzőbb lenni.
8. csoport
az xy kiadó tudomásom szerint a szó szoros értelmében vadássza a magyar szerzőket. egy próbát megér, ha nem utáljuk épp a zx-t, azaz a főnököt. :)
Én senki főnököt nem utálok, mert nem ismerem őket. Mindennemű „közvetítést” örömmel fogadnék. Ki tudja… Hátha…
