-- valami reklám molinót intéztem egy válogatott focimeccsre, a stadionba, valami, akkor nagy cégnek, kemény pénzeket fizettem, akkor még nem ismertük a szponzor szónak ezt a jelentését, ez még a hetvenes évek eleje, és engem, a pénzembert elképesztő reverenciával fogadtak, díszlányok, a majdani hoszteszek,

két szoba a főépületben, csurig vadidegen emberekkel, akik zabálták, vedelték a potyakaját, potyapiát, ami csak nekik volt potya, hiszen az én cégem fizette ezt is, és egy idő után azt mondták, ideje beülni a díszpáholyba, és akkor végigsétáltam a népstadionon, keresztbe a füvön, reflektorfényben, valami esti  meccs volt, már rég elfelejtettem, kik játszottak, nézett vagy nyolcvanezer ember és kevésszer éreztem annyira ambivalensen magam, mint akkor, mert arra gondoltam, itt most mindenki azt találgatja, ki lehet ez a kiválasztott, de arra is gondoltam, hogy ez iszonyú, így a fényben, nyolcvanezer szempár előtt, majd’ beszartam --

-- gyerekkorom kedvenc könyveit kutatom mindenféle valódi és online antikváriumokban évek óta, látom, ugyanazokat sokan keresik, olykor versenylicit van egy-egy kötetért, lassan mind megvan, amit akartam, és lassan kiderül, mind csalódás, a budai négylevelű, a kaland a szamócában, ami ráadásul lányregény, meg a diákszázad becsülete mind-mind avétos, stílusuk gügyögős, vagy olyan, ahogy a felnőtt elképzeli, miként beszélnek a srácok, akiknek nevei is mind szabályosak, tizenkettőegytucat, ezért hiteltelenek, és humoruk, szellemeskedésük, amelyeken annyit röhögtem, mára döbbenetesen csirizállagú, a cselekmény pedig, istenkém, a kornak megfelelően vonalas, didaktikus, és mi nemhogy ezeken nőttünk föl, de ezek tetszettek is nekünk, no persze addig, míg érettnek nem találtattunk jókaira, és utána a többi igazira, valódi írók valódi könyveire, vajon most ki ír ifjúsági regényt? miről? kiknek? és az egész olyan volt, mint amikor, bár tudod, hogy nem kéne, de mégis találkozol egykori szerelmeddel, és már az első pillanatban szidod magad őrjöngve, hogy én egy gyönyörű, kedves, okos lányt vártam, ki ez a boszorkánygonosz, káráló, bűnranda, ostoba picsa, és vajon azok, akikkel a szó szoros értelmében versenyeztem azért a szar könyvért, ugyanilyen kiábrándultak?  --   

-- fodrásznál voltam, végre találtam egy srácot a környéken, máig nem szeretem, ha hölgyek nyírják a hajamat, ez hülyeség is a gyerekkorból jön, a csanády utcai üzletben csak férfiak dolgoztak, az kérem egy férfias hely volt, mint minden férfi fodrászat, merthogy társasági hely volt mind, ahová kora reggel, melóba menetel közben beültek az urak beretváltatni, meg népsportot olvasni, meg dumálni fociról, politikáról, nőkről, és akkor egyszerre megjelent ott egy lány, tizenéves tanuló, és összedőlt a világ: sokan kiakadtak, bejelentették, hogy ide többé a lábukat be nem teszik, és mit képzel már ez a világ, ezentúl kis ribik tapenolják meglett férfiak szőrét, és a kislány a sarokban bőgött, és szivi úr, aki öt éves korom óta vágta a hajam, akkor még a lakáson, mert a boltot szétordítottam a félelemtől, tehát szivi úr a régi ösmeretség okán megkért, hadd segítsen neki a csaj, míg ő  nyír engem, belementem, mást nem tehettem, szivi úrnak én nem mondhattam nemet, ő látott engem bőgni, de többé nem mentem oda, és egyre távolabb kellett vándorolnom, hogy találjak férfi férfifodrászt, míg azután kifogytak-kihaltak, az üzletekben csak és kizárólag nők dolgoznak, és én, aki imádom a nőket, azt változatlanul  nem szeretem, ha a hajamat vágják, ez az ellenszenv megmagyarázhatatlan; már külön férfifodrászat sincs, habár most mondták, hogy siófokon már akad, persze ott is női a személyzet, és ez a srác itt a szomszédban nyári frizurát vágott nekem, rövidet, és mert előtte napoztam, hát vörös foltok bukkantak elő a hajam alól, kopaszfoltok, az isten bassza meg, szemüvegem van, protézisem: szemem, fogam cserbenhagyott, pedig hatvan éven át ápoltam őket, költöttem rájuk, és most a hajam is megunta a szolgálatot, ez gyalázat --