-- na ne má’, ez a kojak, ismétlik?, de ez nem az inke hangja, így a felével rosszabb, anno hogy' leste a fél ország, egy amcsi krimi, bődület, és a golyófejű savalas, meg fürtöske, akit az öccse játszott,

és azok a gyönyörű öltönyei, meg a nyalókák a szájában, vagy azok a cigarillok, amiket annak idején vékony, hosszú, barna papírba csomagolt cigarettának néztünk, és amikor megjelent a dollárosboltokban a more, ami tökre ilyen volt, összeadtunk öten haverok pár, feketén szerzett dezsőt, és vettünk egy kartonnal,  mert ugye dobozra nem adták, így viszont mindegyikünknek jutott két pakli, én csak kivételes alkalmakkor szívtam, nagy bulikon, nagy csajok becserkészésekor, ami persze azzal a veszéllyel járt, hogy mindenkit meg kellett kínálni, de amikor a magyar dohányipar fölébredt és piacra dobott valami hasonlót, hát kiköptünk, barna volt ugyan a papír, de sárga a szűrő, és maga a staub is borzalmas volt, én évtizedek óta nem bagózom, egy-két éve naponta egy szálat elszívok, kerestem more-t, sehol, egy haverom hozott külföldről, isteni volt, hozott megint, abból  minden negyedik-ötödik szívhatatlan, büdös, finánclábas, megnézem jobban, hát ukránok gyártják, a jó morva életbe, ennek az emléknek is annyi --

-- az én kissrác koromban zsúrok voltak a hasonkorú lányok-fiúk születésnapján, szépen fölöltöztettek mindenkit a szüleink, kis ajándékot vittünk, kaptunk limonádét vagy kakaót, tortát, kuglófot, és én voltam már akkor is minden jó elrontója, a tésztára azt mondtam, miasz-miasz-kuglófasz?, a kiscsajok vihogtak, pláne amikor fölolvastam a svejkből, az olcsókönyvtári kiadás két kötete volt nálam, hogy miként teljesítette svejk minden kívánságát lukas főhadnagy babájának, de a legnagyobb balhé abból jött, hogy mint mindenki, én is beleírtam az össze lány emlékkönyvébe, akkor minden bakfisnak volt ilyen, bordó vagy kék műbőrbe kötve, kis lakatocskával zárhatók, képekkel meg sok klapanciával, rímekkel kívánt mindeni mindenkinek mindenféle boldogságot,

S ha majd minden álmod
Valósággá válik,
Akkor se feledd el:
“Légy jó mindhalálig!”

én persze valami rögtönzött kétértelműséget költöttem, ott helyben, de ahelyett, hogy méltányolták volna a teljesítményemet, a szülők azonnal kitépték azt az oldalt a könyvből, engem meg elzavartak, és mire hazaértem, már telefonáltak apuéknak, és kaptam a pofámra, rendesen --

-- tulajdonképpen csuda volt, hogy el tudták olvasni,, mert már akkor is iszonyú randa volt a kézírásom, ezért nem kaptam évekig jelest magyarból, csak egy frászt a tanítótól, amikor azon kijelentésére, miszerint a macskakaparásom elolvasásához nagyító kellene, erre előhúztam egy tenyérnyi, nyeles lencsét, bélyeggyűjtésre használtam, de jó volt gaztettekre is, nyári napokon pókhálókat égettem ki vele, tudósi érdeklődéssel figyelve, miként perzselődnek-pöndörödnek össze a szálak, amelyek pedig a természet ritka tökéletes alkotásai --

-- ehhez persze erős nap kellett, kánikula, amit nem szerettem, hiszen izzadtam de a lábujjaim fáztak, orvoshoz vittek, nem talált semmit, azt mondta, majd kinövi, de nem nőttem, később keringési zavarra gyanakodtak, nem az volt, érszűkületre, köszvényre, egyik sem, míg azután, amikor már brutálisan fájt, örökösen görcsbe rándult mindkét lábfejem, vádlim, na, akkor kiderült, hogy félig-meddig elrohadtak a lábamban az idegsejtek, nem gyógyítható, csak a fájdalom enyhíthető, járni alig tudok, mert a bokáim triplára duzzadtak, talpaim nem érzik a talajt, botom van, a kurva istenit, egy house doki, aki bírok lenni --

-- pedig jól szolgáltak a virgácsaim régtől,  amikor tizenkét-tizenhárom éves kissrácként bandában „csajoztunk”, vagyis kettesben, hármasban, te is ott voltál néha, és az a csajozás annyit tett, hogy nyomába szegődtünk két-három, hasonkorú kislánynak és mentünk a nyomukban, amit persze ők, az áldott kis bestiák, azonnal kiszúrtak, bár soha nem néztek hát, arra a nőknek soha nincs szükségük, mi meg mentünk utánuk, néha  irdatlan távokat tetettek meg velünk, például a Madách tértől a Szent István parkig, mi meg ökörségeket mondunk, jó hangosan, hogy meghallják, és persze meg is hallották, vihogtak, sutyorogtak --

-- de bírták a lábaim szólóban is, edzésben voltak, úszás, póló, egy gyönyörű májusi délutánon, hát mikor máskor, a csasziban nyomtam az adagot, több ezer méter mellúszás, lábtempózás, taposás, a felemelt kezekben labda, és akkor érzem, hogy néznek, világosbarna haja volt, egybefürdőruha, még nedvesen tapadt rá, tökéletesen kirajzolva tizenhárom-tizennégy éves tökéletes alakját, azt hittem tévedek, de nem, engem nézett, más nem is volt a közelben, az edző a medence másik végén kétkapuzott a csapattal, a csapattal, amibe soha nem kerültem be, de azért kunsztokat tudtam a labdával, most elővezettem a tudományom, a lány mosolyogni kezdett, a hideg vízben is kivert a forróság, és pont akkor indult az öltözöbe, amikor én befejeztem az edzést, és kint megvártam, és persze látta,, hogy ott vagyok, elindult lassan, sétálva, én öt-hat méterrel mögötte, végig a margit híd budai végébe, azt hittem ott száll valami járműre, de nem, jobbra fordult, neki a mártírok útjának, azután föl a bimbó úton, akkor már azért éreztem az inaimat, befordult egy kertkapun, és akkor egy másodpercre megtorpant, visszanézett, futottam pár métert és lihegve mondtam, minden hétfőn, szerdán, pénteken kettőtől ott edzek, olyan volt mint egy fogorvosi rendelés közlése, bement a villába, hétfőn persze nem jött, szerdán, pénteken sem, a rákövetkező hét egyik napján sem, pedig én ott voltam akkor már reggeltől zárásig, egyszer elindultam a bimbó út felé, persze villamossal, busszal, de nem találtam a házat, és ha megtalálom? akkor mit teszek? semmit,  soha életemben, tehát később, nagy macsóként sem szólítottam le senki nőt az utcán, gyáva voltam és romantikus: regényekből, filmekből tudtam, hogy a lányok is megszólíthatnak engem, persze sosem tették, nekem meg mostanában visszatérő álmom, hogy várok egy padon a régi csaszi régi medencéje mellett a régi fák árnyékában, nyitástól zárásig, tizennégy évesen, és akkor megjelenik egy karósovány, bibircsókos boszorka, rám villantja mind a négy fogát: − hát hétfő van, eljöttem --