Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként nem átallja például magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának egy teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna,  de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.

− Te emlékszel valamilyen KRESZ táblára a közelben?  Szerintem azt sem tudtuk, hogy létezik olyan.  Így utólag feltételezem, hogy a Váci és a Csanády sarkán lehetett valami, hiszen ott mégiscsak sűrűbben  jártak villamosok, buszok; meg „rengeteg” teherautó a Nyugatiba áruért, vagy ellenkező irányba,  a Váci úti gyárakba áruval. A Nyugatiba már rég nem állnak be teherszerelvények, a Váci úton pedig nincs gyár, csak irodaházak meg plázák.

− Kicsit távolabb tuti, hogy volt tábla a Marx téren, hiszen az akkor is a város egyik legforgalmasabb központja volt, de, mondom, én nem emlékszem rájuk. Merthogy persze azt sem tudtuk, mi az a KRESZ. Hat-hétévesen ki a faszom ismert ilyesmit? De hát nyilván létezett, volt már a húszas, harmincas években is, ám ez csak utólagos tudomás.

− Ez a kép ötvennégyes lehet. Csudás!  Természetesen politizálva indít: „Vigyázz a nép vagyonára!” A nép nem maradhatott ki semmiből, a népvagyon védelme sem, ez nyilvánvaló, de miért tegeznek! Az isten haragjába: miért tegeznek?! Aztán jönnek a marhaságok:      „Minden járműre egyaránt kötelező” – mindenre?! Az anyjuk köcsögit: hát a hajó is jármű, meg a vonat, a repülőgép! Azok hol találkoznak másodrendű útvonallal, mi? A Duna a főútvonal, a Dráva meg másodrendű? Oda kellett volna írni szép hivatalossággal, hogy minden közúti járműről van szó, hát nem?

− És mi az, hogy az összeütközések tizenhárom százaléka személygépkocsival történt? Ez most panasz vagy dicsekvés? Tizenhárom százaléknyi személyautó egy országban, ezerkilencszázötvennégyben − lótúró.  És a maradék nyolcvanhét százalék? A teherautók, buszok, villamosok okozta balhék? Nem, ezek a barmok, csak a személykocsikat cikizték. De vajon miért? A személykocsik kilencvenöt százaléka állami tulajdonban volt, baszd meg!  Párté, kormányé, minisztériumoké, vállalatoké, hivataloké, gyáraké, egyetemeké – pontosabban ezek főnökeié. Ezeket merték volna baszogatni egy plakáton?

− Nem sanszos, én inkább arra gondolok, hogy a maradék ötszázaléknyi maszekot csesztették ily módon is, no meg azokat az elfajzott imperialista bérenceket, nyugatimádókat, a javak megszállottjait, akik saját kocsit szerettek volna. A gazemberek! A maszekok, nőgyógyászok, sötétben bujkáló ellenforradalmárok!

− Az a tábla is már klasszikus. Karikában háromszög, abban karika, abban ÁLLJ.  STOPot nem írunk, ne már, hogy a nép országában „ külföldi”  szó szerepeljen valahol is! Meg persze minek: ki járt itt idegen, kocsival? A kémek, mi?

− A grafika bűbájosan gyerekes, butácska, nézd a távlatokat, a kocsi és a villamos arányait – esküszöm kedves, ezt komolyan mondom. Nekem az a kocsi egy Topolinóra hasonlít, abból futott akkortájt pár darab, még a háború előttről. De van itt egy másik fotóm is, azt hiszem szintén ötvennégyből: öregem, ez egy magyar személykocsi terv! Sőt, több mint  terv: prototípus! Úttörőnek nevezték, sose tudtam meg, hogy az ifjúsági szervezet nyomán, vagy merthogy törte az utat…  Nézd meg jól: kabrió, a kurva anyját! Százhuszonötös vagy kétszázötvenes Csepel motor hajtotta, hátra rakták.

− És megtervezték, legyártották ezt a bődületet akkor, abban az évben, amikor a Chevrolet kihozta az első Corvette-ket.

− Ha erre most azt mondod, hogy demagóg vagyok, akkor, a franc essen beléd, igazad van.