„Utálok nosztalgiázni, de sajnos túl jó a memóriám.”
(Bertolt Brecht)
„Az emlékezés nem ismer könyörületet.”
(Federico Fellini)
„Aki ismerte, tudta jól: abban a régi világban nem volt olyan jó benne élni. De emlékezni mégis jó rá."
(Karinthy Ferenc a Horthy-korról)
A Polgár-sztorikat még a 90-es évek közepén, tehát a totális retróőrület előtt kezdtem írni, amikor túl sok minden eltűnt – eltüntettek – el akartak tüntetni gyermek- és ifjúkorunkból, az 50-es, 60-as, 70-es évekből: tárgyakat, embereket, eseményeket, színeket, ízeket, szagokat, érzéseket, érzelmeket. E történeteket barátaimnak szántam memóriaélénkítésül, meg a mindenkori ifjaknak (akiknek bizonyos fogalmakról fogalmuk sincs már) afféle útikalauzként ebbe a majdnem eltűnt országba. De ajánlom azok figyelmébe is, akik 1989-90 óta "úgy tesznek, mintha akkor születtek volna, s mindjárt negyven-ötven évesen" (ezt meg a Hofitól loptam). Ja, igen: e bedekker kb. realista, de a sztorik kitaláltak, és bár Bovaryné én vagyok, Polgár Gyula nem – még ha némileg hasonlítunk is egymásra.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként például nem átallja magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának egy flancos teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy ócska fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként például nem átallja magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának egy flancos teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy ócska fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár valamikor zenei mindenevő volt – akaratán kívül. A kiskrapeknak vajmi csekély beleszólása lehetett abba, milyen zenét hallgat Anyu vagy Apu a rádióból, később a használtan vett zeneszekrény gramofon lemezeiről.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként például nem átallja magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának valami flancos teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég akár egy ócska fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként nem átallja például magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának valami flancos teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként nem átallja például magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának valami flancos teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként nem átallja például magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának valami flancos teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként nem átallja például magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának egy teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként nem átallja például magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának egy teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Sej, daliás, bár rövid idők, amikor még nagy ember volt! Amikor piszkosul jól keresett! Amikor még befektethetett, gyűjtögethetett, félre is rakhatott, ő meg a neje! Oké, főleg a neje.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként például nem átallja magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának egy flancos teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy ócska fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként például nem átallja magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának egy flancos teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy ócska fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
olgár valamikor zenei mindenevő volt – akaratán kívül. A kiskrapeknak vajmi csekély beleszólása lehetett abba, milyen zenét hallgat Anyu vagy Apu a rádióból, később a használtan vett zeneszekrény gramofon lemezeiről. 
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként például nem átallja magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának valami flancos teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég akár egy ócska fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként nem átallja például magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának valami flancos teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként nem átallja például magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának valami flancos teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként nem átallja például magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának valami flancos teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként nem átallja például magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának egy teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Polgár Gyulának még ma is, túl a hatvanon, olykor módfölött nagy arca van. Időnként nem átallja például magát Prousthoz hasonlítani, mondván, hogy míg a franciának egy teasütemény indította be az agyát, neki ehhez elég egy fotó. Addig nem lenne baj, míg csendben maradna, de hát meglódul a szája is, dumál rendíthetetlenül.
Sej, daliás, bár rövid idők, amikor még nagy ember volt! Amikor piszkosul jól keresett! Amikor még befektethetett, gyűjtögethetett, félre is rakhatott, ő meg a neje! Oké, főleg a neje.
