-- nekem valami igen hülye srófra jár a fejem, ebben a baromi hőségben, amikor szinte érzem, hogy az agyam, az a kocsonyás anyag lassan forrni kezd, bugyborékol, mint a lekvár a befőző lábasban,  belefészkeli magát egy régi dallamfoszlány, halandzsa szöveggel: ó szerenella-szinyorína bella-de elragadó --

-- nálunk, egy sarokra a teleptől már a kertváros kezdődik, földszintes házak, némelyikben ilyen-olyan bolt, még dvd-kölcsönző is, az egyik ilyen kis üzletecske, parányi órásműhely, a minap végleg lehúzta a rolót, a kifejezés szó szerinti és átvitt értelmében is,

-- okos kiskölök voltam, túl okos, persze inkább okoskodó, tenyérbe mászóan az, egy echte azesz pónem, már ötévesen írtam és sajnos olvastam, mert vegyesen faltam ami elém került, és már az óvodai lazácska időbeosztást, tehát rendet sem bírtam, nem akartam volna iskolába járni, elveszteni azt  az addigi viszonylagos szabadságomat, az iskola sem szeretett engem, még ha kábé jeles is  lettem az általánosban végig, de a fegyelmet, a megszabott életrendet máig rühellem, ám nem csak ezért szenvedtem minden iskolában --

-- valami reklám molinót intéztem egy válogatott focimeccsre, a stadionba, valami, akkor nagy cégnek, kemény pénzeket fizettem, akkor még nem ismertük a szponzor szónak ezt a jelentését, ez még a hetvenes évek eleje, és engem, a pénzembert elképesztő reverenciával fogadtak, díszlányok, a majdani hoszteszek,

-- az persze orbitális baromság, hogy ilyen időjárás, özönvíz, tornádó nem volt még, meg hogy közeledik a végítélet, a ’zisten lesújt,--

-- látom a táblát a sztrádán: lepsény, mondom a srácnak, aki lefuvarozott a másik gyerek kéglijébe: itt még megvolt, az meg néz ki a fejéből, nem érti, magyarázom: salamon béla, fingja nincs, ki az, és még ugyanabból a jelenetből van az is, hogy én régi motoros vagyok, az meg a keleti lászló nyögete volt,

-- vazze, azt álmodtam, hogy könyvhét van, én meg tizenkilenc évesen segítek a boltban az ünnepi kirakatot rendezni, plakátok, zászlócskák, slájfnik a kötetekre, körkép, rivalda, szép versek, hogy most akkor ezek ötven százalékkal olcsóbbak, azután amikor megébredtem, hallom a rádióból, hogy frankón könyvhét van --

Sej, daliás, bár rövid idők, amikor még nagy ember volt! Amikor piszkosul jól keresett! Amikor házat építtetett, ő meg a neje! Oké, főleg a neje.

-- na ne má’, ez a kojak, ismétlik?, de ez nem az inke hangja, így a felével rosszabb, anno hogy' leste a fél ország, egy amcsi krimi, bődület, és a golyófejű savalas, meg fürtöske, akit az öccse játszott,

-- fúrják az aszfaltot a ház előtt, éktelen a zaj, a gépek jóval nagyobbak, mint amilyenekkel úgy negyven éve estek neki a pesti kockaköveknek, kipusztították mind, mostanában jönnek rá, hogy az környezetbarátabb volt --