Nagyobb csinnadratta nélkül hosszabbította meg tavaly év végén a kormány a korengedményes nyugdíj lehetőségét, de hát nem is lehetett másra számítani, hiszen a feltételek mindenki számára kielégítőek voltak. Az állam azért jár jól pár ezer ember korai nyugdíjazásával, mivel a költségeket rövid távon nem neki kell állnia, a munkáltató azért örülhet, mivel kedvező csillagállás mellett költségcsökkentést érhet el. Végül, de nem utolsó sorban a munkavállaló sem panaszkodhat, hiszen a munkanélküliség helyett szép kis apanázst kap úgy is, hogy nem érte el a kötelező nyugdíjkorhatárt. A legnagyobb baj csak az, hogy az állam ezzel a lépéssel indokolatlan előnybe hoz egyeseket, miközben a szigorú feltételek ellenére már megjelentek a visszaélések is. Tavaly év végén nem győztük kapkodni a fejünket a nyugdíjrendszert ért változások miatt, egy terület felett azonban szinte mindenki elsiklott, hiszen ki is figyelt fel volna arra, hogy a kormány a december 11-én kihirdetett kormányrendelet szerint meghosszabbította a korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségét. Korábban úgy volt, hogy 2009 végén megszűnik ez a lehetőség, ami alapvetően arra volt kitalálva, hogy akik kellő szolgálati időt szereztek és kiszorultak a munkaerőpiacról (például elbocsátás miatt), azok az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár előtt el tudjanak menni nyugdíjba, és méltó nyugdíjat kapjanak.

A hazai nyugdíjtörvényeket felületesebben ismerők számára az is újdonságként hathat, hogy létezik korengedményes nyugdíjazás, pedig nem egy új keletű intézményről van szó (már a 80-as évek vége óta a rendszer része). A Szociális és Munkaügyi Minisztérium szerint azért volt szükség erre az intézményre, mivel gondoskodni kellett azokról a munkaerőpiacról kiszoruló tömegekről, akik már nem tudtak elhelyezkedni, pedig volt egészen sok szolgálati idejük és az öregségi nyugdíjkorhatár sem volt messze számukra.

Eredetileg 2009 végétől már nem lehetett volna igénybe venni a korengedményes nyugdíjat, azonban a válság mindent megváltoztatott. Többek között azért is kellett még egy évvel meghosszabbítani a határidőt, mivel rövid távú foglalkoztatási válság alakult ki az országban, a tömeges elbocsátások pedig a költségvetést is megtépázták (a járulékbevétel kiesés, és a munkanélküli segélyek kiadásnövelése miatt).

Pontosan ezért lett megfontolás tárgya a korengedményes nyugdíj, mivel önmagában rövidebb távon nem jelent plusz terhet ez a rendszernek, ugyanis a munkavállaló és a munkáltató közös megegyezéséről van szó, a nyugdíjat pedig nem a tb-nek kell egy ideig finanszíroznia, hanem a munkáltatónak. Nagyon röviden úgy néz ki a helyzet, hogy szigorú feltételek mellett a kötelező nyugdíjkorhatár előtt maximum 5 évvel korengedményesen nyugdíjba vonulhat a munkavállaló, abban az esetben, ha a munkáltató vállalja, hogy egy összegben kifizeti az előrehozott öregségi nyugdíjkorhatárig (maximum két évvel a kötelező előtt található) a nyugdíjat.

Azonnal adódik a kérdés, hogy miért érheti meg a munkáltatónak elküldenie a munkavállalót nyugdíjba, és utána kifizetnie a nyugdíjat a legrosszabb esetben három évig? A válasz egyszerű, ha a válság miatt vagy egyéb költségcsökkentési ok miatt elbocsátásokra kerül sor, akkor a munkáltató komoly összegeket fizethet amúgy is ki például végkielégítés és egyéb jogcímen.

Ha erős kollektív szerződés van érvényben, akkor a munkáltató költség-haszon elemzéséből az is kijöhet, hogy olcsóbb az elbocsátás helyett nyugdíjazni a munkavállalót. Ezen felül például akkor is megfontolás tárgyát képezheti az opció, ha az idősebb és magas keresetű munkavállaló helyett egy fiatalabb, olcsóbb munkaerőt akar alkalmazni a cég. Ha a két korosztály közötti bér különbsége nagyobb, mint a kifizetett nyugdíj, akkor máris megtakarítást tudott elérni a vállalat, igaz a nyugdíjat egy összegben kell befizetnie a munkáltatónak.

A Szociális és Munkaügyi minisztériumban kérdésünkre elmondták, hogy nagy valószínűséggel ezzel a lehetőséggel a kis-, és középvállalati szektor nem fog élni, azonban lehetnek olyan nagyobb foglalkoztatók, például a közszolgáltatók esetében, ahol alkalmazni fogják ezt a lehetőséget.

Friss statisztikák még nem állnak a rendelkezésünkre, azonban 2009 közepén körülbelül 11.5 ezer ember kapott összességében ilyen nyugdíjat. A szabályozás miatt természetesen folytonosan változik a számuk, hiszen például 2011-től már nem lehet korengedményes nyugdíjat igénybe venni, plusz az összes igénylő csökkenése mellett van, hogy az előrehozott nyugdíjkorhatár elérése után már a státusz is megváltozik (előrehozottá).

Miután megismertük, hogy a munkáltató számára milyen előnyökkel is járhat a megegyezés, most azt vesszük sorra, hogy mikor érheti meg a munkavállaló számára a korengedményes nyugdíjazás. Már rögtön az elején le kell szögeznünk, hogy meglehetősen szigorú szabályok vonatkoznak erre a lehetőségre, ennek megfelelően korlátozott az igénybe vevők köre is (az 1950 és 1953 között születettek jönnek szóba). Jól mutatja mindezt, hogy évente pár ezer (körülbelül 2,000) új korengedményes nyugdíj-megállapítás történik.

A munkavállalói feltételek között kettőt kell megemlíteni az adminisztrációs teendőkön felül, egyrészt a minimális szolgálati időt, másrészt a jogosultsághoz elengedhetetlen életkor követelményét. Előbbi esetében a törvény minimálisan 37 év szolgálati időt ír elő, ehhez jön hozzá a jogosultsághoz szükséges életkor, ami legalább 57 év.

Ha sikerült teljesíteni a hatályos törvények által meghatározott feltételeket, és a munkáltató is belement a dologba, akkor már csak néhány adminisztrációs formaságot kell leküzdeni a korengedményes nyugdíjhoz. Persze az állam nem adja ingyen a korai nyugdíjba vonulást, attól függően, hogy mennyi idő van hátra az előrehozott nyugdíjkorhatárig, csökkenteni fogják az állami garanciát.

Például 37 év szolgálati idő mellett egy csak tiszta állami pillér tag 75.5 százalékos helyettesítési arányra számíthat, azonban ezt csökkenteni kell, legrosszabb esetben 8.4 százalékkal. A törvény szerint, ha maximum egy évünk van hátra az előrehozott nyugdíjig, akkor havonta 0.3 százalék a csökkentés mértéke, míg ha egy évnél több van hátra, akkor 3.6 százalék plusz 0.4 százalék havonta.

Mint azt megtudtuk, politikai döntés eredménye volt, hogy nincs nagyobb nyugdíjvágás, hiszen könnyen utána számolhatunk, hogy a 8.4 százalék két éves időszak alatt jön össze, miközben a legrosszabb esetben három évvel vonul nyugdíjba az illető az előrehozott öregségi nyugdíjkorhatár előtt.

Többek számára azért is lehet érdekes a korengedményes nyugdíj, mivel 2013-tól drasztikus váltás következik be az állami pillérben, a helyettesítési arányt ugyanis visszavágják. Jól látható a gyűjtésünkből, hogy magas szolgálati idő mellett a különbség százalékpontban akár a 14.5-öt is elérheti. A munkavállaló számára tehát logikus lépés, hogy legfeljebb 2012. december 31-ig meg akarja a nyugdíját állapíttatni, erős a gyanú, hogy ha van lehetőség a jogszabályi kereteken belül és munkáltató is hajlandó belemenni a korengedményes nyugdíjazásba, akkor kétkedés nélkül korábban vonul nyugdíjba a biztosított.

Végül, de nem utolsó sorban érdemes azzal is tisztában lennünk, hogy a korengedményes nyugdíjat igénybe vevők esetében visszafoglalkoztatási tilalom van, tehát nem lehet az előrehozott öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt ugyanannál a munkáltatónál újra elhelyezkedni. A törvény persze azt nem zárja ki, hogy máshol munkát vállalhassunk, azonban ha a bér eléri a mindenkor érvényes minimálbér 18-szorosát, akkor szüneteltetni kell az év végéig a nyugdíjkifizetést.

Portfolio.hu, február 25.