"Kiérdemeltem már
azt a jogot,
ha köpni akarok...
Nem tapsolok !"
(Petri György)
Ez kemény lesz, remélem. Köz- és magánéleti mérgeim-örömeim levezetése és megosztása. Igyekszem szabatosan fogalmazni, de az árnyalásokra, cizellálásra időnként szarok. Rögzült eszméim többnyire nem vitathatatlanok, értelmes érvekkel meggyőzhető vagyok - majd' mindenről. Kommentelőimnek válaszolok - vagy nem. Trágár csak én lehetek; goromba szinte bárki; kirekesztő, rasszista, gyalázkodó viszont senki. És hogy ez utóbbiak közé ki tartozik, azt én döntöm el, egyáltalán: e blog szabályait én "alkotom", cezaromán, aki vagyok. Például: itt nincs tegeződés!
Nyugi! Jövök!
Hölgyeim és Uraim!
Nyugalom! Már csak egy kis türelemet! Hamarost itt vagyok esmeg! Kicsit feltartottak egyéb ügyeim, amelyekről hangyányi videót készítettem:
A kicseszett kánikulában nem terheltem agyamat belpolitikával. Nem mintha el lehetne bújni a napi borzalmak, bornírtságok, baromságok, böszmeségek stb. (nem kívánt törlendő + a sor folytatható) politikainak nevezett részétől, de most inkább köznapizom. Ezt a szót az imént találtam ki, és úgy döntöttem: ikes ige lesz. Mint pl. xanom, xanax, xanik.
A ponyvával fedett teraszon ültünk le, bár a júniusi özönvíz miatt ott kurva hideg volt, de H. nikotinista, máshol pedig dohányozni tilos – egy sörözőben! Mindhárman csapolt Heinekent ittunk, én H.-val korsókat, K. pohárral aprózta. Már ez is furi, hiszen ő nagy piás, de hát az egész találkozó is kissé abszurd volt.
„És abban se reménykedjünk, hogy bölcs népünk üstöllést elhárítja a bajt, megállítja a mérgezést, gyorsan kiismerve az új gonoszakat, elkergeti őket. Mire tehetnék, négy esztendő múlva, késő lesz. Addigra az anakronizmus, autoriterség, antidemokratikusság, antiszemitizmus, alamusziság, arrogancia, agresszivitás Abszurdiánk alapeszméi lesznek”
Apám, a kistisztviselő, hivatalosan „egyéb” besorolású volt évtizedekig, mármint munkaügyileg és/vagy statisztikailag. Ez bizony egy időben rossz bélyeg volt, például számomra, hiszen az egyetemi felvételkor kvóta volt: mennyi „egyéb-gyereket” lehet beengedni az intézménybe. Ha csak az én érettségiző gimnáziumi osztályomat nézem, ott a 34 srác minimum 80-90 százaléka „egyéb” volt.
Hölgyeim és Uraim!
Bajnok lett az én kis unokám, meg a lányom is, de úgy nem jött volna ki a rím, meg a ritmus, meg az egész Glauziusz bácsi dala-variáció. 
Jönnek a cikkek, áradnak. Ha jól átgondolom, majd' mind egy merő csodálkozás: jééé, hát ezt meg lehet csinálni? Ezt meg merték csinálni?
A kicseszett kánikulában nem terheltem agyamat belpolitikával. Nem mintha el lehetne bújni a napi borzalmak, bornírtságok, baromságok, böszmeségek stb. (nem kívánt törlendő + a sor folytatható) politikainak nevezett részétől, de most inkább köznapizom. Ezt a szót az imént találtam ki, és úgy döntöttem: ikes ige lesz. Mint pl. xanom, xanax, xanik. 
Isten a történelem ura - mondja a törvény.
A ponyvával fedett teraszon ültünk le, bár a júniusi özönvíz miatt ott kurva hideg volt, de H. nikotinista, máshol pedig dohányozni tilos – egy sörözőben! Mindhárman csapolt Heinekent ittunk, én H.-val korsókat, K. pohárral aprózta. Már ez is furi, hiszen ő nagy piás, de hát az egész találkozó is kissé abszurd volt. 
Elment a nap, táskájába tevén
Jobb helyeken a demokrácia azt jelenti, amit jelent. Jobb helyeken a többpártiság azt jelenti, amit jelent.
Apám, a kistisztviselő, hivatalosan „egyéb” besorolású volt évtizedekig, mármint munkaügyileg és/vagy statisztikailag. Ez bizony egy időben rossz bélyeg volt, például számomra, hiszen az egyetemi felvételkor kvóta volt: mennyi „egyéb-gyereket” lehet beengedni az intézménybe. Ha csak az én érettségiző gimnáziumi osztályomat nézem, ott a 34 srác minimum 80-90 százaléka „egyéb” volt. 
