"Kiérdemeltem már
azt a jogot,
ha köpni akarok...
Nem tapsolok !"
(Petri György)
Ez kemény lesz, remélem. Köz- és magánéleti mérgeim-örömeim levezetése és megosztása. Igyekszem szabatosan fogalmazni, de az árnyalásokra, cizellálásra időnként szarok. Rögzült eszméim többnyire nem vitathatatlanok, értelmes érvekkel meggyőzhető vagyok - majd' mindenről. Kommentelőimnek válaszolok - vagy nem. Trágár csak én lehetek; goromba szinte bárki; kirekesztő, rasszista, gyalázkodó viszont senki. És hogy ez utóbbiak közé ki tartozik, azt én döntöm el, egyáltalán: e blog szabályait én "alkotom", cezaromán, aki vagyok. Például: itt nincs tegeződés!
Csak keményen!
Mer' a bankok! Naná, hogy a bankok! Meg a bankárok! Azok miatt van minden baj! Válság! Globalista imprilisták! De majd megmutatjuk nekik, a sok labancának, mi a kuruc virtus! Eb ura fakó!
Ez itt egy hungaricum, sőt: pesticum. Aligha akad Európában még egy főváros, amelynek közgyűlési háza szűk sétálóutcában, a többi épület közé plántálva, azokba mintegy beleszorítva-simítva húzódna. Előtte, mellette semmi tér (Helsinki), aranyhegyű, cifra vaskerítés (Párizs, mondjuk); és mert sétálóutcában van a pesti Újvárosháza, akár be is sétálgathatnánk shopingolás közben, Váci után, Váci utcán…
Írhattam volna marhalevelet is, ami „olyan hatósági bizonyítvány, amely igazolja (…)hogy az állat (…) forgalomba hozása megfelel az állat-egészségügyi szabályoknak. (…) Tekintve, hogy hatósági bizonyítvány, a marhalevél tartalmát - az ellenkező bizonyításáig - mindenki köteles elfogadni. A marhalevélnek tartalmaznia kell: az állategészségügyi igazolást; az irányítási intézkedést(…)” stb. De hát a „pakszus” – kivált magyar parlamenti képviselők kapcsán – mégiscsak disztingváltabb, meg hát tetszett a kis alliteráció.
Kaptam egy föstményt N.I. barátomtól. Na jó, emílben egy képet. A hozzáfűzött két kérdés: kit tart Mária a kezében? Ha azt, akire mindenki gondol, akkor mi az a falon?
Ritkán adatik, hogy pontosan el lehessen kapni egy-egy történelmi léptékű elcseszés pillanatát. Mi, büszke magyarok megcsíphettünk egyet a sok közül: 2007. augusztus 2., csütörtök. Amikor kihirdették a kormányzati negyed építési pályázatának eredményeit.
Haverom-barátom, a szomszéd hasábokon is fölbukkanó Polgár Gyula gyakran elregélte: korán kezdő nagy piás volt. Egyszer elsírta: tulajdonképpen nem lenne szabad még kóstolni sem az igazán jó italokat, mert az addig és azután leküldött, átlagos minőségű szeszek akkortól egyértelműen pocséknak minősülnek, s az ember szeméből könny pereg (humor!) arra az igazi Krug pezsgőre, arra a nagy bordeaux-i borra emlékezve.
Mer' a bankok! Naná, hogy a bankok! Meg a bankárok! Azok miatt van minden baj! Válság! Globalista imprilisták! De majd megmutatjuk nekik, a sok labancának, mi a kuruc virtus! Eb ura fakó!
Ez itt egy hungaricum, sőt: pesticum. Aligha akad Európában még egy főváros, amelynek közgyűlési háza szűk sétálóutcában, a többi épület közé plántálva, azokba mintegy beleszorítva-simítva húzódna. Előtte, mellette semmi tér (Helsinki), aranyhegyű, cifra vaskerítés (Párizs, mondjuk); és mert sétálóutcában van a pesti Újvárosháza, akár be is sétálgathatnánk shopingolás közben, Váci után, Váci utcán…
Vannak nekem barátaim, ösmerőseim, akik ellátnak alapanyaggal írásaimhoz. A legutóbbi nem is alap: ez maga az anyag és a nagy büdös magyar élet. 
Ritkán adatik, hogy pontosan el lehessen kapni egy-egy történelmi léptékű elcseszés pillanatát. Mi, büszke magyarok megcsíphettünk egyet a sok közül: 2007. augusztus 2., csütörtök. Amikor kihirdették a kormányzati negyed építési pályázatának eredményeit. 
Haverom-barátom, a szomszéd hasábokon is fölbukkanó Polgár Gyula gyakran elregélte: korán kezdő nagy piás volt. Egyszer elsírta: tulajdonképpen nem lenne szabad még kóstolni sem az igazán jó italokat, mert az addig és azután leküldött, átlagos minőségű szeszek akkortól egyértelműen pocséknak minősülnek, s az ember szeméből könny pereg (humor!) arra az igazi Krug pezsgőre, arra a nagy bordeaux-i borra emlékezve.
Ha őszintén töltöm ki az alábbi kérdőívet...
Ezeket csak úgy befútta a szél a netről valahogyan
