-- nekem valami igen hülye srófra jár a fejem, ebben a baromi hőségben, amikor szinte érzem, hogy az agyam, az a kocsonyás anyag lassan forrni kezd, bugyborékol, mint a lekvár a befőző lábasban, belefészkeli magát egy régi dallamfoszlány, halandzsa szöveggel: ó szerenella-szinyorína bella-de elragadó --
-- nálunk, egy sarokra a teleptől már a kertváros kezdődik, földszintes házak, némelyikben ilyen-olyan bolt, még dvd-kölcsönző is, az egyik ilyen kis üzletecske, parányi órásműhely, a minap végleg lehúzta a rolót, a kifejezés szó szerinti és átvitt értelmében is,
-- okos kiskölök voltam, túl okos, persze inkább okoskodó, tenyérbe mászóan az, egy echte azesz pónem, már ötévesen írtam és sajnos olvastam, mert vegyesen faltam ami elém került, és már az óvodai lazácska időbeosztást, tehát rendet sem bírtam, nem akartam volna iskolába járni, elveszteni azt az addigi viszonylagos szabadságomat, az iskola sem szeretett engem, még ha kábé jeles is lettem az általánosban végig, de a fegyelmet, a megszabott életrendet máig rühellem, ám nem csak ezért szenvedtem minden iskolában --
-- valami reklám molinót intéztem egy válogatott focimeccsre, a stadionba, valami, akkor nagy cégnek, kemény pénzeket fizettem, akkor még nem ismertük a szponzor szónak ezt a jelentését, ez még a hetvenes évek eleje, és engem, a pénzembert elképesztő reverenciával fogadtak, díszlányok, a majdani hoszteszek,